Összefoglalás: A mindennapokban kezelt nonvalvuláris pitvarfibrilláló (NVAF), egyidejűleg koszorúér- (CAD) vagy perifériás érbetegekben (PAD) kevés adat áll rendelkezésre rivaroxaban és warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítására. Coleman et al. cikkében 2012. január és 2017. december között rivaroxabannal (15-20mg/nap) vagy warfarinnal kezelt betegeket hasonlított össze, akik korábban nem részesültek orális antikoaguláns (OAC) kezelésben. A vizsgálat végpontjai voltak a major trombotikus vaszkuláris esemény (MTVE – iszkémiás stroke, miokardialis infarktus [MI] vagy alsó végtagi revaszkularizáció/major amputáció szükségessége), mint összetett végpont és a major vérzés. A betegeket a végpont bekövetkeztéig, az adott OAC elhagyásáig/váltásáig, a biztosítás vagy az adatok elérhetőségének megszűntéig követték. 3,257 rivaroxabannal (30.4% 15mg dózisban részesült) és 5,046 warfarinnal kezelt beteget vizsgáltak. A rivaroxaban az összetett végpont 32%-os (95%CI=8–50%) csökkenését eredményezte. A major vérzésben nem volt szignifikáns különbség (HR=1.13, 95%CI=0.84-1.52). Az MTVE vagy major vérzéses végpontok alcsoport analízisében nem volt statisztikailag jelentős interakció. A vizsgálat alapján azt állapították meg, hogy nonvalvuláris pitvarfibrilláló, egyidejűleg koszorúér- vagy perifériás érbetegekben a rivaroxaban használata csökkentette az MTVE-k kockázatát anélkül, hogy jelentős mértékben emelte volna a vérzés rizikóját.
