A tanulmány 22 daganattípus molekuláris és sejtszintű tényezőit vizsgálja, melyek befolyásolják a terápiás választ és rezisztenciát különböző kezelések során.
Parikalcitol hozzáadása a gemcitabin–nab-paclitaxel kezeléshez metasztatikus pancreasrákban biztonságos, javuló immunválasszal és kedvező biomarker-eredményekkel járhat.
A G7 Cancer Initiative integrált stratégiákat hangsúlyoz a daganatok kezelésében, kiemelve az innováció, adatmegosztás és hozzáférés szerepét.
A ferroptózis, egy vasfüggő szabályozott sejthalál, kulcsszerepet játszhat az emlőrák előrehaladásában és a terápiás válasz kialakulásában.
Az antitest–gyógyszer konjugátumok fejlesztése alapvetően formálja át a célzott daganatellenes terápiák stratégiáját és klinikai alkalmazását.
A kreatintranszporter szabályozása helyreállíthatja a dendritikus sejtek energia-háztartását, fokozva a daganatellenes immunválaszt.
A KRAS-mutációs hasnyálmirigy-adenokarcinóma immunológiai szempontból "hideg" tumor, ezért kombinált terápiák lehetnek szükségesek a kezeléséhez.
A sejtszeneszcencia kettős hatást gyakorol a tumorokra; az új nano-DDS rendszerek célzottan kombinált terápiákkal igyekeznek gátolni a daganat növekedését.
A colorectalis daganat immunterápiás kezelése jelenleg alcsoportfüggő, különösen a dMMR/MSI-H és pMMR/MSS típusok eltérő válasza miatt.
A ferroptózis gátlása eltérő molekuláris mechanizmusokon keresztül járul hozzá tumorok kialakulásához és rezisztenciájához, precíz célzott terápiát igényelve.
A közlemény azt a kérdést járja körül, hogy a prosztatarákban miért maradt szűk az immunterápia helye, és mely új megközelítések törhetik át ezt a korlátot.