A 2-es típusú diabétesz kezelésével kapcsolatos legújabb kutatási eredmények

A dapagliflozin és diétás intervenció hatása a 2-es típusú cukorbetegség remissziójára: evidenciák egy kontrollált vizsgálatból

Egy randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat eredményei szerint a dapagliflozin nevű SGLT-2 gátló gyógyszer és mérsékelt kalóriacsökkentés kombinációja jelentősen növeli a 2-es típusú cukorbetegség remissziójának arányát a csak kalóriacsökkentést alkalmazó kezeléshez képest.

A vizsgálatban 328, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, 20–70 év közötti, 25 kg/m² feletti testtömeg-indexű (BMI) beteg vett részt, akik kizárólag metformint szedtek. A résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csoport napi 10 mg dapagliflozint kapott mérsékelt kalóriacsökkentéssel (500–750 kcal/nap), míg a kontrollcsoport placebót kapott ugyanilyen kalóriacsökkentés mellett. Mindkét csoport táplálkozási tanácsadást kapott, étkezési naplót vezetett, és ösztönözték őket a rendszeres fizikai aktivitásra (heti 150 perc gyors séta vagy napi több mint 10 000 lépés).

12 hónap elteltével a dapagliflozin és kalóriacsökkentés kombinációját alkalmazó csoportban a résztvevők 44%-a érte el a cukorbetegség remisszióját, szemben a csak kalóriacsökkentést alkalmazó csoport 28%-ával. A remissziót a normál vércukorszint legalább két hónapos fenntartásával definiálták antidiabetikus gyógyszeres kezelés nélkül.

A dapagliflozin és a mérsékelt kalóriacsökkentés kombinációja hatékony stratégiát jelenthet a 2-es típusú cukorbetegség remissziójának elérésében, különösen a betegség korai szakaszában. Ez a megközelítés praktikus alternatívát kínálhat az intenzív súlycsökkentő módszerekkel szemben, mint például a nagyon alacsony energiatartalmú diéták vagy a bariátriai műtétek, amelyek nehezen kivitelezhetők.

Az izomminőségi index, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes mellitus közötti összefüggés: keresztmetszeti populációs alapú vizsgálat

Az izomminőség index (MQI) egy új, ígéretes egészségügyi mérőszám, ami nem csak az általános egészségi állapotot tükrözi, hanem a 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia kockázatával is összefügg.

Az izomminőség indexet (MQI) úgy számítják ki, hogy a kézszorítás erejét (HGS) elosztják a vázizomtömeggel. Az MQI és a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), az inzulinrezisztencia (IR) közötti összefüggésre vonatkozó jelenlegi bizonyítékok korlátozottak.

A T2DM-ben szenvedő betegeknél csökken az izomtömeg és az izomerő. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az izomtömeg és az izomerő csökkenésének mértéke nem azonos, az izomerő gyorsabban csökken, mint az izomtömeg, ami egyre nagyobb egyenlőtlenséghez vezet a kettő között.

Ez a perzisztens diszkrepancia az izmok minőségének csökkenésére utal, ami potenciálisan a fizikai képességek romlásához vezethet. Az MQI, amelyet az izomerő és az izomtömeg arányaként határoznak meg, az izomminőség leghatékonyabb indexének tekinthető. Az általános egészségi állapot érzékeny indexeként használható MQI mind a férfiak, mind a nők mortalitásának robusztus előrejelzőjeként szolgálhat.

Az alacsony MQI ezen kívül korrelál a halálozással és a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a magas vérnyomás fokozott kockázatával. Ezen eredmények alapján ez a tanulmány megállapította, hogy az alacsony MQI-vel rendelkező egyéneknél nagyobb valószínűséggel áll fenn IR és T2DM.

A jelen tanulmány negatív lineáris összefüggést mutatott ki az MQI és az IR, valamint a T2DM között. Az MQI kifejezettebb hatást gyakorolt az IR kockázatára az elhízott egyének körében. Ezek az eredmények új, értékes referenciákat kínálnak az IR és a T2DM kockázatértékeléséhez, további bizonyítékokkal szolgálva a megelőzési stratégiák kidolgozásához.

Gombák hozhatnak áttörést az inzulinrezisztencia kezelésében

Világszerte több százmillió embert érint a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM), melynek kialakulásában meghatározó az inzulinrezisztencia (IR). A magyar kutatók szerint a gyógyhatású gombák bioaktív vegyületei, mint a poliszacharidok és terpenoidok, megelőzhetik vagy mérsékelhetik az IR-t.  A csiperkegomba, a shiitake vagy akár a laskagomba – melyek a nyugati étrendnek is gyakori elemei – megelőző vagy kiegészítő terápiaként szolgálhatnak az inzulinrezisztencia kezelésében, áll az International Journal of Molecular Sciences folyóiratban nemrég közzétett összefoglaló publikációban.

A Semmelweis Egyetem tanulmánya szerint a gombákban található bioaktív anyagok – poliszacharidok, terpenoidok, fenolos vegyületek, bioaktív fehérjék, valamint fontos vitaminok és ásványi anyagok – javíthatják az inzulinérzékenységet és támogathatják az anyagcserét.

A gombák bioaktív összetevőinek további hatásai, melyek javíthatják az inzulinrezisztenciát: - A glükóz felszívódásának szabályozása: Vegyületeik az emészthető poliszacharidokat bontó enzimek gátlásával lassítják a glükóz véráramba jutását, megelőzve a hirtelen vércukorszint-emelkedést.- Glükózfelvétel fokozása a vérből a sejtekbe: Javítják az inzulin-jelátvitelt, hatékonyabbá téve a sejtek glükózellátását.- Inzulintermelés támogatása: Hatóanyagaik fokozzák a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek inzulintermelését. Emellett a GLP-1 nevű hormon szintjének növelésével megóvhatják azokat a sejthaláltól, ezzel is fenntartva az egészséges inzulintermelődést és vércukorszintet.- Zsíranyagcsere optimalizálása: Csökkentik a káros zsírlerakódást, mivel elősegítik a szabad zsírsavak felhasználását az izomszövetben, miközben támogatják annak egészséges működését.- Zsírszövet működésének javítása: A kórosan megnövekedett zsírszövet már főként gyulladást okozó anyagokat termel, fokozva az inzulinrezisztencia kialakulásának veszélyét. A gombák segíthetnek a zsír egészséges raktározásában és felhasználásában, illetve támogatják az adiponektin termelődését is, mely gyulladáscsökkenő, így hozzájárulnak az anyagcsere egyensúlyának fenntartásához.