Az albuminuria a microvascularis kockázat rétegződésének erős markere 2-es típusú diabéteszben és krónikus vesebetegségben

A vizsgálat kiindulópontja

A tanulmány arra a klinikailag lényeges kérdésre keresett választ, hogy az albuminuria milyen mértékben jelzi előre a nem renalis microvascularis szövődményeket olyan betegekben, akiknél 2-es típusú diabétesz és már kialakult krónikus vesebetegség egyaránt fennáll. Bár az albuminuria régóta ismert prognosztikai marker diabetesben és CKD-ban, nagy, nem szelektált 2-es típusú diabéteszes populációban a retinopathiával és a polyneuropathiával való kapcsolata eddig kevésbé volt feltárt.

Vizsgálati felépítés és beteganyag

A dán országos egészségügyi regiszterekre épülő, megfigyeléses kohorszvizsgálat 2010 és 2023 között azonosított betegeket vont be. Az elemzésbe 27 924 olyan felnőtt került, akinél 2-es típusú diabétesz, incident krónikus vesebetegség és az indexidőpontot megelőző egy éven belül legalább egy UACR-meghatározás szerepelt.

A bevont populáció medián életkora 75 év volt, a nők aránya 41,5%-nak adódott, a medián eGFR pedig 53 ml/perc/1,73 m² volt. A betegek 54,5%-a a 30 mg/g alatti UACR-kategóriába tartozott, míg 4,6%-uknál az érték meghaladta az 1000 mg/g-ot.

Végpontok és elemzési módszer

A szerzők három fő kimenetelt vizsgáltak: a diabetikus retinopathiát, a polyneuropathiát és a CKD progresszióját. A retinopathiát diagnóziskódok és releváns szemészeti beavatkozások alapján azonosították, a polyneuropathiás végpontba pedig neuropathia-diagnózis, lábfekély vagy major alsó végtagi amputáció tartozott.

A CKD progresszióját 40%-ot meghaladó eGFR-csökkenés, dialízisindítás, vesetranszplantáció vagy tartósan 15 ml/perc/1,73 m² alatti eGFR alapján definiálták. A kiindulási prevalenciát logisztikus regresszióval, az incidenciát és az 5 éves standardizált kockázatot Cox-regressziós modellekkel becsülték.

Kiindulási microvascularis terhelés

A vizsgálat kezdetén a retinopathia prevalenciája 20,2%, a polyneuropathiáé 27,3% volt. Már a keresztmetszeti elemzésben is jól látható volt, hogy a magasabb UACR-értékekhez nagyobb microvascularis érintettség társult.

A 30 mg/g alatti UACR-csoporthoz viszonyítva a retinopathia esélyhányadosa 1,12 volt a 30–100 mg/g-os, 1,36 a 101–300 mg/g-os, 1,77 a 301–1000 mg/g-os és 2,68 az 1000 mg/g feletti kategóriában. A polyneuropathia esetében ugyanez az emelkedő tendencia 1,18; 1,41; 1,65; illetve 1,97-es odds ratio formájában jelent meg.

Incident retinopathia és polyneuropathia

A követés medián időtartama az egyes UACR-kategóriákban megközelítőleg öt év volt. Ezalatt 1622 betegben alakult ki incident diabetikus retinopathia, és ezek közül 329 eset minősült súlyos retinopathiának.

Az incident retinopathia hazard ratiója a referenciacsoporthoz képest 1,34 volt a 30–100 mg/g-os, 1,73 a 101–300 mg/g-os, 2,09 a 301–1000 mg/g-os és 3,26 az 1000 mg/g feletti UACR-kategóriában. A polyneuropathia incidenciája ugyancsak emelkedett a növekvő albuminuriaszintekkel, a hazard ratio sorrendben 1,21, 1,81, 1,93 és 2,37 volt.

A vesebetegség progressziója

A legerőteljesebb kapcsolat a CKD progressziójával mutatkozott. A progresszió hazard ratiója 1,63 volt a 30–100 mg/g-os, 2,40 a 101–300 mg/g-os, 4,73 a 301–1000 mg/g-os és 12,13 az 1000 mg/g feletti UACR-csoportban a 30 mg/g alatti kategóriához viszonyítva.

Az utánkövetés során 2560 betegnél észleltek CKD-progressziót. A kompozit végponton belül a leggyakoribb esemény a 40%-ot meghaladó eGFR-csökkenés volt, de dialízisindítás, tartósan súlyos vesefunkció-romlás és ritkábban vesetranszplantáció is előfordult.

Az eredmények értelmezése

A szerzők szerint az adatok egyértelmű expozíció–válasz összefüggést jeleznek az albuminuria mértéke és a microvascularis szövődményteher között. A standardizált 5 éves kockázatok mindhárom fő végpontnál fokozatosan emelkedtek a magasabb UACR-kategóriák felé haladva.

A közlemény értelmezése szerint az albuminuria ebben a betegkörben a generalizált microvascularis károsodás hozzáférhető markere lehet. A szerzők azt is hangsúlyozták, hogy az összefüggések az alcsoport- és érzékenységi elemzésekben is fennmaradtak.

Fontos módszertani korlátok

A tanulmány megfigyeléses jellege miatt az eredmények nem bizonyítanak oksági kapcsolatot. Korlátot jelent az is, hogy a diagnózisok és beavatkozások regiszteradatokból származtak, ezért a félreosztályozás lehetősége nem zárható ki.

A polyneuropathiás végpont értelmezését különösen óvatossá teszi, hogy az incident esetek túlnyomó többsége lábfekélyhez kapcsolódott. A szerzők maguk is kiemelik, hogy a lábfekély nem kizárólag neuropathiás eredetű lehet, ezért ez a kompozit végpont túlbecsülheti az albuminuria és a valódi neuropathiás károsodás kapcsolatát.

Klinikai jelentőség

A közlemény alapján a UACR nemcsak nephrológiai marker, hanem a microvascularis kockázat rétegzésében is érdemi információt hordoz. Emelkedett UACR esetén a betegek a retinopathia, a polyneuropathia és a CKD progressziója szempontjából egyaránt magasabb kockázatú csoportot képviseltek.

A szerzők megfogalmazása szerint az albuminuria rutinszerű értékelése segítheti a fokozott kockázatú betegek azonosítását, és alapot adhat a szemészeti, neurológiai és renoprotektív követés kockázat-alapú szervezéséhez. A ritkább vagy gyakoribb szűrés gyakorlati alkalmazhatóságát azonban a tanulmány szerint klinikai környezetben még külön vizsgálni kell.

Turner CS, Hornum M, Freese Ballegaard EL, Carlson N, Heegaard S, Almdal TP, Andersen MP, Torp-Pedersen C, Kofod DH. Albuminuria predicts diabetic retinopathy and consequences of polyneuropathy in individuals with type 2 diabetes and chronic kidney disease: an observational nationwide Danish cohort study. Diabetes Research and Clinical Practice. 2026;237:113328. doi: 10.1016/j.diabres.2026.113328