A heti egyszeri eloralintid 20%-os súlycsökkenést eredményezett egy II. fázisú vizsgálatban

A hozzáférhetőség javulása ellenére sok, gyógyszeres fogyást igénylő beteg nem tolerálja az inkretin receptor agonistákat, mint például a szemaglutidot (Ozempic, Wegovy, Rybelsus), vagy nem éri el velük a céljait.

Korábbi tanulmányok az amilin hatását vizsgálták, és értékelték a szelektív és nem szelektív amilin- vagy kalcitoninreceptor-agonistákat az étvágyszabályozás szempontjából. Továbbra is kielégítetlen igény mutatkozik olyan hatóanyagok iránt, amelyek csökkentik a testsúlyt, miközben fenntartják az elfogadható tolerálhatóságot.

Az amilin az inzulinnal együtt termelődik a tápanyagokra adott válaszként, lelassítja a gyomor kiürülését, csökkenti a glukagonszintet, és segít a teltségérzet kialakulásában. Korábbi tanulmányok azt vizsgálták, hogy az amilin hogyan segíti a teltségérzetet, és olyan gyógyszereket teszteltek, amelyek az amilin és a kalcitonin receptorokra hatnak az étvágy csökkentése érdekében.

A The Lancet folyóiratban megjelent „Eloralintid, egy szelektív amilinreceptor agonista az elhízás kezelésére: egy 48 hetes, 2. fázisú, multicentrikus, kettős vak, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat” című tanulmányban a kutatók egy II. fázisú vizsgálatot végeztek a hetente egyszer alkalmazott eloralintid dózisok és a dózisemelési sémák hatékonyságának és biztonságosságának értékelésére.

Vizsgálati elrendezés

Összesen 263 résztvevőt regisztráltak 46 amerikai kutatóközpontban. A résztvevők életkora 18 és 75 év között volt, az átlagéletkor 49,0 év, az átlagos BMI pedig 39,1 kg/m² volt a vizsgálat kezdetén. A vizsgálati alanyokat 48 hetes placebo vagy 1 mg, 3 mg, 6 mg, 9 mg, 6-9 mg vagy 3-9 mg dózisú eloralintid kezelésre randomizálták, amit 10 hetes utánkövetési időszak.

Az elsődleges végpont a 48. héten bekövetkezett százalékos testsúlyváltozás volt, a másodlagos és feltáró végpontok közé tartozott az abszolút testsúlyváltozás, a BMI, a derékkörfogat, a vércukorszint, a lipidek, a nagy érzékenységű C-reaktív protein és a mellékhatások.

Eredmények

A 48. hét után az összes eloralintid-csoportban nagyobb mértékben csökkent a testsúly, mint a placebo-csoportban. A testsúly átlagos százalékos változása -9% volt az 1 mg-os dózisnál, -12% 3 mg-nál, -18% 6 mg-nál, -20% 9 mg-nál, -20% 6-9 mg-os emeléssel és -16% 3-9 mg-os emeléssel, szemben a placebo esetén észlelt -0,4%-kal.

A 9 mg-os vagy azt elérő dóziscsoportok mutatták a legnagyobb hatást, az abszolút átlagos kg-változás akár -21,3 kg is lehetett. A derékkörfogat akár 17,1 cm-rel, a testtömegindex (BMI) pedig akár 7,8 kg/m²-rel is csökkent ezekben a csoportokban. Az eloralintiddel kezelt résztvevők nagyobb aránya ért el legalább 5%, 10%, 15% és 20%-os súlycsökkenést a placebóhoz képest, a 9 mg-os és a 6-9 mg-os csoportoknál volt a legnagyobb valószínűséggel elérhető a 25% vagy 30% érték.

Biztonságosság és tolerálhatóság

Mellékhatások az eloralintiddel kezeltek 81%-ánál, míg a placebóval kezeltek 71%-ánál fordultak elő. Az eloralintid esetében a leggyakoribb események a hányinger és a fáradtság voltak, a csoportspecifikus hányingerarány 11% és 64% között, a fáradtság pedig 0% és 46% között mozgott. A 3 mg-ról történő dózisemelés csökkentette a gyomor-bélrendszeri tüneteket és a fáradtságot a 6 mg-os vagy 9 mg-os kezdő dózishoz képest.

A szerzők klinikailag jelentős, dózisfüggő, 48 hét alatti súlycsökkenésről számolnak be, általánosságban elfogadható tolerálhatósággal, ami alátámasztja az eloralintid elhízás kezelésében betöltött szerepét.

Liana K Billings et al, Eloralintide, a selective amylin receptor agonist for the treatment of obesity: a 48-week phase 2, multicentre, double-blind, randomised, placebo-controlled trial, The Lancet (2025). DOI: 10.1016/s0140-6736(25)02155-5