Az antidepresszánsok mellékhatásai nagyon eltérőek, ami kiemeli a személyre szabott gyógyszerrendelés szükségességét
Az antidepresszánsok hatása a kardiometabolikus és egyéb fiziológiai paraméterekre nagymértékben eltérhet, erősítette meg a The Lancet című folyóiratban megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis.
A kutatók célja az antidepresszánsok összehasonlítása és rangsorolása volt azok fiziológiai mellékhatásai alapján, randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó adatok szintetizálásával.
Az antidepresszánsok különböző fiziológiai változásokat okozhatnak, beleértve a súlygyarapodást, a vérnyomás változásait, a hiponatrémiát és a QT-megnyúlást. Ezeknek a mellékhatásoknak széleskörű következményeik vannak, beleértve a kezelés abbahagyását is.
A szakmai szervezetek azt javasolják, hogy a mellékhatásokról szóló megbeszélések központi szerepet kapjanak az antidepresszánsok felírásával kapcsolatos döntésekben. Azonban kevés a bizonyíték, amelyre ezeket a megbeszéléseket alapozni lehetne, és nem világos, hogy a különböző antidepresszánsokkal végzett akut kezelés során milyen relatív mértékben következnek be fiziológiai változások.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy ezek az eredmények nem szabad, hogy eltántorítsák az embereket az antidepresszánsok szedésétől, amelyek továbbra is létfontosságú és hatékony kezelési módok a mentális betegségekre. Ehelyett azt mondják, hogy az eredmények rávilágítanak arra, hogy fontos a kezelést minden egyes beteg esetén személyre szabni, figyelembe véve a személyes egészségi állapotot és preferenciákat.
Ez a nagyszabású szisztematikus áttekintés és hálózati metaanalízis 151 klinikai vizsgálat és 17 FDA-jelentés eredményeit ötvözte, több mint 58.000 résztvevő bevonásával, hogy felmérje 30 különböző antidepresszáns hatását a szervezetre egy átlagosan nyolchetes kezelés során.
A tanulmány megállapította, hogy az antidepresszánsok a pulzusszámra gyakorolt hatásukban is különböznek, a pulzusszámban percenként több mint 20 ütéssel kevesebbel (a fluvoxamin esetében körülbelül 8 ütéssel kevesebb, a nortriptilin esetében pedig 14 ütéssel kevesebb), a vérnyomásban pedig több mint 10 Hgmm-es eltéréssel (a nortriptilin esetében körülbelül 7 Hgmm-es csökkenés, a doxepin esetében pedig 5 Hgmm-es növekedés).
A tanulmány becslése szerint egyes antidepresszánsok (pl. maprotilin és amitriptilin) a felírt betegek közel felénél testsúlygyarapodással, míg más antidepresszánsok (agomelatin) a betegek 55%-ánál testsúlycsökkenéssel jártak. A legtöbb antidepresszáns nem mutatott jelentős hatást a vese- vagy májfunkcióra, az elektrolitszintre vagy a szívritmusra.
A szerzők azt is megjegyzik, hogy nem ismert, hogy az antidepresszánsok által kiváltott fizikai hatások tartósak-e vagy változnak-e az idő múlásával, és további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy az antidepresszánsok hogyan hatnak a szervezetre hosszabb távon.
A szerzők szerint eredményeik arra utalnak, hogy a kezelési irányelveket frissíteni kell, hogy azok tükrözzék az antidepresszánsok eltérő fiziológiai mellékhatásait, és a gyógyszerválasztásról szóló döntést mindig az orvosnak és a betegnek kell egyénileg meghoznia. Azt is megjegyzik, hogy az antidepresszánsok egyéb hatásait, például a szexuális vagy érzelmi változásokat, valamint a gyógyszerhatékonyságbeli különbségeket nem vizsgálták a tanulmányukban, és ezeket is figyelembe kell venni az eredmények mellett.
The effects of antidepressants on cardiometabolic and other physiological parameters: a systematic review and network meta-analysis, The Lancet (2025). DOI: 10.1016/S0140-6736(25)01293-0
The Lancet
