Újszerű klasszifikáció krónikus rhinosinusitisben a klinikai jellemzők és a kezelésre adott válasz alapján

A vizsgálat háttere és célja

A CRS jelenlegi osztályozása elsősorban a nazális polyposis jelenlétén vagy hiányán alapul. Daniel L. Hamilos és munkatársai azt vizsgálták, hogy klinikai jellemzők alapján definiálható-e újszerű CRS-altípusok, és ezek az altípusok előre jelezhetik-e a kezelésre adott választ.

Módszertan

A Massachusetts General Hospitalban 2004 és 2020 között 942 CRS-beteg adatait elemezték retrospektíven. A 2016 és 2020 között megjelent 312 páciens esetében longitudinális vizsgálatot végeztek a kezelési válasz értékelésére. A konzervatív kezelési lehetőségek széles spektrumát vizsgálták: antibiotikumok, szisztémás szteroidok, higított budezonid-öblítések, budezonid, itrakonazol, gentamicin vagy tobramycin instillációja, valamint biológiai terápia.

Főbb eredmények

Eosinofil mucinos altípus

A vizsgált betegek között 134-nél mutattak ki eosinofil mucint (eozinofil váladékot):

• 40 betegnél (4,2%) allergás gombás rhinosinusitis alakult ki.
• 94 betegnél (10%) eosinofil mucinos rhinosinusitis (EMRS) volt diagnosztizálható.

Az EMRS-betegek a CRS polypusszal rendelkező, de EMRS nélküli csoporthoz képest súlyosabb tünetbeterhelést mutattak. Kezelési szempontból fontos megállapítás, hogy ez a csoport rosszabbul reagál a hagyományos topikális szteroid kezelésre, ugyanakkor hasonlóan jó választ ad a dupilumab biológiai terápiára, mint a többi CRS polypusos beteg.

POLYPOID_CRS altípus

A tanulmány azonosított egy sajátos csoportot, amelyet intrasinusalis polypoid szövettel, de nyílt nazális polyposis nélkül jellemezhető (POLYPOID_CRS). Ezek a betegek vegyes patológiát mutatnak:

• Egyidejűleg jelen van a fertőzéses és a TH2-típusú (allergiás jellegű) gyulladás.
• Aránytalanul magas a bakteriális fertőzések gyakorisága.
• A betegek 65,8%-ában mutatható ki szöveti eosinophilia.

Ez a vegyes kép magyarázhatja, hogy ezek a betegek miért igényelnek speciális terápiás megközelítést - egyszerre kell kezelni a bakteriális fertőzést és az allergiás jellegű gyulladást.

Patogének jelenléte

A visszatérő akut rhinosinusitis előzményével rendelkező, vagy Staphylococcus aureus, illetve Gram-negatív kórokozókkal fertőzött CRS-betegek („CRS patogénekkel") súlyosabb tünetbeterhelést és általánosságban rosszabb kezelési választ mutatnak.

Rossz terápiás válaszhoz kapcsolódó tényezők

A vizsgálat több olyan klinikai jellemzőt azonosított, amelyek rossz kezelési választ jeleznek előre:

• Gram-negatív, akut fertőzéshez nem társuló kórokozók jelenléte.
• Négy hónaponként gyakoribb szisztémás szteroid használat.
• Kettő vagy több korábbi műtét.

A főkomponens-analízis megerősítette a bakteriális fertőzés és a korábbi műtétek számának erős negatív kapcsolatát a kezelési válasszal.

Klinikai jelentőség

A konzervativ kezelés jelentősen csökkentette a sebészeti beavatkozások szükségességét a korábbi gyakorlathoz képest. A végső orvosi értékelés szerint a betegek 78,5%-ánál a kezelés legalább közepesen hatékonynak bizonyult.

A tanulmány absztraktja csak az EMRS-csoport esetében részletezi a konkrét kezelési válaszokat (topikális szteroidok: gyengébb hatás; dupilumab: jó hatás). 

Következtetések

A tanulmány eredményei szerint a CRS újszerű klasszifikációja kidolgozható klinikai jellemzők és a gyógyszeres kezelésre adott válasz alapján. Ez a megközelítés segíthet a személyre szabott terápia kiválasztásában és a kezelési eredmények javításában.

A hagyományos orrpolip-alapú felosztás mellett a javasolt klasszifikáció figyelembe veszi az eosinofil mucin jelenlétét, a patogének típusát, a korábbi kezelések hatékonyságát és a műtéti előzményeket, így pontosabb prognosztikai információt nyújthat az orvosok számára.

Hamilos DL, Gerard M, Holbrook EH. Novel Chronic Rhinosinusitis (CRS) Subtypes Based on Clinical Features and Response to Treatment. J Allergy Clin Immunol Pract. 2025 Nov 14:S2213-2198(25)00918-3. doi: 10.1016/j.jaip.2025.09.024. Epub ahead of print. PMID: 41240050.