Hogyan használjuk jól az édesítőszereket?

Mi az aszpartám és mióta használható hazánkban is?

Az aszpartám egy kis molekulájú fehérje, és eredetileg egy gyomorfekély elleni gyógyszer kutatása során derült ki róla, hogy rendkívül édes. Gyógyszerként ugyan nem, de édesítőszerként engedélyezték. Bár az 1970-es évek óta forgalomban van, már a kezdetekkor rákkeltőnek találták állatvizsgálatok során. Mivel ennek humán bizonyítékai nem voltak, először az USA-ban, majd a 90-es években, az Európai Unióban és hazánkban is alkalmazott édesítőszer lett.

Milyen szervezet találta idén júliusban potenciálisan rákkeltőnek az aszpartámot?

A nemzetközi szakértőkből álló Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research on Cancer, IARC), független csoport tagjai rákkutatással foglalkoznak. A szakirodalomban megjelent cikkeket elemzik, és dolgozzák fel. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet olyan anyagokra, amelyek rákkeltőek lehetnek, és ez felgyorsítja a folyamatokat a további kutatások irányába. A döntésüknek nincs jogi következménye. Bár sokszor úgy tűnik, hogy értelmetlen egy anyag felkerülésére, ennek jó ellenpéldája az aloe vera listán való szereplése. Itt ugyanis nem a nagyon jól ismert, kozmetikai készítményekben szereplő gélről, hanem a tejnedvéről van szó, amely intenzív hashajtó, és bebizonyosodott, hogy rákkeltő hatása van. Érdemes tehát komolyan venni mindazokat az információkat, amelyek a listán szerepelnek.

Hogy került most újra elő az aszpartám?

Az aszpartámmal kapcsolatos, nagy populáción elvégzett vizsgálatokat újra elemezték. A kutatásban részt vevők egyik csoportja fogyasztott intenzív édesítőszereket tartalmazó üdítőket, a másik csoportja nem. A rák kockázatának lehetősége, főleg a májrák egyik típusának a kockázata növekedett meg fokozottabban azoknál, akik édesítőszert tartalmazó italokat fogyasztottak. Ezek az üdítők nemcsak aszpartámot tartalmaznak édesítőszerként, de a legtöbb, Európai Unióban forgalmazott termékben (zero, light italok) ez található. Az IARC ezért az aszpartámot vette fel a 2B csoportba. Azt sem vizsgálták (a vizsgálatokban 10 év szükséges ahhoz, hogy a rákkeltő hatás kimutatható legyen), hogy az aszpartámot tartalmazó étrendet követők csoportjában dohányoztak-e, illetve milyen egyéb élelmiszereket is fogyasztottak. Gyakorlatilag nincs realitása annak, hogy ilyen hosszú idő alatt a két nagy létszámú csoport között csak az aszpartám fogyasztása legyen az egyetlen különbség az étrendjükben. Ezeknek a bizonytalanságoknak azonban van egy „haszna” a vizsgálatokban: arra ösztönzik a kutatókat, hogy amennyire lehet, még precízebb kutatásokat végezzenek.

Mit jelent az, hogy az IARC az aszpartámot az emberre nézve potenciálisan rákkeltő anyagként (2B csoport) minősítette?

Az IARC besorolás arról ad információt, hogy egy anyag karciogenitásával kapcsolatban mennyire erősek a bizonyítékok. Összesen hat csoportba sorolja az anyagokat, ezek közül az első három a legfontosabb:

1. csoport: bizonyítottan rákkeltő - pl. dohányfüst, alkoholfogyasztás.

2A csoport: valószínűleg rákkeltő - bár magas szintű a bizonyítás, de mégsem olyan erős, hogy biztosan kimondható, fokozódik a rák kialakulásának kockázata.

2B csoport: potenciálisan rákkeltő - gyengék az embereken nyert bizonyítékok, vagy állatkísérletek alapján gondolják, hogy lehet összefüggés az anyag és a daganat előfordulása között.

Tehát nem történt valami nagy leleplezés, nem érdemes pánikba esni, és emiatt mindent eldobni, ami aszpartámot tartalmaz.

Mi a helyzet, ha fruktózzal - gyümölcscukorral - édesítenek egy üdítőt?

Nincs mellékíze, mint a mesterséges édesítőszereknek. Gyümölcsben fogyasztva a rosttartalom lassítja a gyümölcscukor felszívódását. Amennyiben üdítőben fogyasztjuk, akkor gyors vércukorszint-emelkedést okoz. Nem támogatja a fogyókúrát, legnagyobb veszélye, hogy elősegíti a nem alkoholos zsírmáj kialakulását, mely a felnőtt lakosság kb. 25%-át érinti. Ha valaki naponta, rendszeresen „csak” napi 2 liter fruktózzal édesített üdítőt fogyaszt, nagy az esélye az alkoholos zsírmáj kialakulására és az elhízásra. A 100% cukormentes gyümölcslevek esetében hiányzik a rosttartalom, ami elhúzódóvá tenné a felszívódást. Válasszuk tehát inkább a gyümölcsöt!

Vannak-e még egyéb édesítőszerek, melyekre oda kell figyelnünk?

Az újabban megjelenő izocukrokra. Ezek glükóz és fruktóz 1:1 arányú keverékei. Ugyan olcsók, de kalóriatartalmuk magas, alkalmazásukkor gyors és hirtelen vércukorszint-emelkedést okoznak, még a kristálycukornál is gyorsabban, mert a szervezetünknek nem kell szétválasztania.

Hogyan fogyaszthatnánk ezeket az édesítőszereket úgy, hogy ne károsítsuk szervezetünket?

Alapvetően csökkenteni kellene az édes íz iránti vágyunkat és az édes ízű (bármilyen édesítőszerekkel édesített) készítmények fogyasztását! Ha valaki nem naponta, hanem ritkábban, leginkább csak hétvégén, ünnepeken fogyaszt el egy-egy pohárral a mesterséges és természetes édesítőt tartalmazó italokból, és azt is étkezés után, az egészséges szervezet ezt jól tudja kompenzálni. Azért érdemes ezt étkezés után tenni, mert a mesterséges édesítőszerek intenzív, édes íze elveszi az ételek ízét.

Hosszú távú alkalmazásuk mivel járhat egészségünk számára?

A mesterséges édesítőszerek alkalmazásakor - ellentétben az eddig gondoltakkal -  fokozódik az elhízásra való hajlam és a cukorbetegség kockázata. Elég ugyanis az édes íz érzete, hogy a hasnyálmirigy inzulint termeljen, és ha valaki napi rendszerességgel ilyen üdítőkkel oltja a szomját, hamar kimerítheti a hasnyálmirigyét. Mivel megváltozik a szervezet anyagcseréje, az édesítőszerek használata a fogyást nem segíti elő.