Globális fókuszban: A HIV-fertőzés

Az UNAIDS szervezet utolsó, World AIDS Day jelentése optimista hangot üt meg, érzékelhető, és extenzív fejlődésről tesz említést. Aung San Suu Kyi és Michel Sidibé előszavában kitér arra, hogy a kezeléshez való hozzájutás esélyei lényegesen javultak: amihez annak idején tíz év kellett, most két év is bőségesen elegendő. A jelentés persze megjegyzi: "vészesen közelítünk a [2015] Millennium Development Goals és a United Nations Political Declaration on HIV/AIDS programokban közzétett elvek érvényesítésének elemzéséhez”.

A statisztikai értékelés szerint az alacsony- és közepes jövedelemmel bíró országokban (25 mintaország) 2011-2011 között mintegy 50%-kal csökkent az új HIV-fertőzések száma. Ezek között számos szubszaharai afrikai ország is szerepel, ahol a legnagyobb a fertőzöttek száma.

Összességében így a vizsgált évtizedben 700.000-rel kevesebb az új fertőzés. Dél-Afrika (ahol a legnagyobb arányú a HIV-fertőzöttek száma) nem szerepel ezen országok között, bár ezen periódusban itt is 41%-kal csökkent az új fertőzések mennyisége. Abszolút értelemben még mindig a szubszaharai Afrika felelős az új HIV-fertőzések 72%-áért. Másutt is sok az új fertőzés, pl. Ázsia, Kelet-Európa és Óceánia területén. A jelentés nem tekint el e negatív adatoktól sem, és megállapítja, hogy még igen hosszú út vezet a "zéró infekció" állapot eléréséig.

Az AIDS-okozta halálozás is jelentős mértékben csökkent a vizsgált időszakban. A szerzők vélekedése szerint e siker a támogatók és a nemzeti kormányok fokozott invesztícióinak köszönhető, az antiretroviralis terápia minél jobb elérhetősége érdekében. A kezelés igénye és elérhetősége között még mindig 46%-os rés tátong, és az UNAIDS egy korábbi jelentése, a Meeting the Investment Challenge szerint a támogatói és állami invesztálás jelenlegi mértéke mellett 2015-re a hiány, a "gap" több, mint 7 milliárd USD értékre növekedhet.

Bár a támogatást biztosító alapok összességében helyes arányokat mutatnak (16,8 milliárd USD jelenleg - 24 milliárd USD 2015 körül) a gazdasági válság miatt az alapok elosztását is sokkal jobban meg kell fontolni, stratégiai módon főként a legnagyobb kockázattal bíró csoportokra, és leghatékonyabb kezelésékre irányítva. Egy példa: az anya-magzat transzmisszióra jelenleg 201 millió dollárt fordítanak, de ez 2015-re már eléri az 1,1 milliárdot. Hasonlóképp, a szexuális viselkedés változtatására költött jelenlegi 70 millió dollár várhatóan 2015-re 625 millió dollárra fog növekedni.

Az anya-magzat transzmisszió megcélzása létfontosságú, de itt jók az eredmények: 2009-11 között jelentősen csökkent az újszülöttekben felfedett HIV-fertőzések száma. Ezt a fejlődést, javulást a továbbiakban is fenn kell tartani. A jelentés hangsúlyozza: "több erőfeszítés szükséges a terhes nők számára biztosítani a HIV-teszt-, és szükség esetén az antiretroviralis terápia alkalmazásának lehetőségét."

A szubszaharai régióban továbbra is fenn kell tartani minden, a fertőzéssel kapcsolatos egészségügyi erőfeszítést, de más területeken is természetesen. Dél- és Délkelet-Ázsiában ez a lefedettség 18%, míg a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 7%-os. A HIV-fertőzött terhes nők mindössze 30%-a részesült 2011-ben megfelelő antiretroviralis terápiában. További kutatást igényel, hogy az egészségügyi ellátás általános javulása mellett az érintett terhes nők miért nem jutnak megfelelő kezeléshez.

Fokozni kell más HIV-célcsoportok jobb elérhetőségét is, elsősorban a homoszexuális férfiak, a szexmunkások, az intravénás kábítószerhasználók körében. Jelenleg ezeken a pontokon adódik a legtöbb feladat az AIDS-et illetően. Természetesen sok esetben politikai okok is közrejátszanak, melyek megmutatják a betegség másik arculatát, és melyeket a nemzeti kormányoknak, a politikai döntéshozóknak feladatuk orvosolni elsősorban.

A jelentés banális ám igen fontos mondandója, hogy sokat tettünk, de még igen sokan kell tennünk a HIV/AIDS visszaszorítására a továbbiakban is. Ahogy közelítünk 2015-höz, egyre inkább látszik, hogy az eredmények megfoghatóak – és fenntarthatóak. Mi sem lenne nagyobb megcsúfolása erőfeszítéseinknek, mint ha diadalittas hírek jelennek meg 2015-ig, és halványuló kötelezettségek – amikor kihuny a figyelem reflektorfénye.

http://www.thelancet.com/journals/laninf/article/PIIS1473-3099%2812%2970327-4/fulltext