Kanadában legalizálják az orvos által asszisztált, aktív eutanáziát?

A fent idézett kanadai határozat tehát megszünteti az eddigi gyakorlatot, mely szerint a beteg életének befejezésében (annak kérésére) aktívan részt vevő orvos bűntényt követ el. Bár a jelenlegi érvényben lévő törvényük szerint: " a beteg visszautasíthatja a szondatáplálást és folyadékpótlást, vagy kérheti az életet fenntartó készülékek kikapcsolását, eltávolítását", de azt nem kérhette, hogy az orvos ebben aktív módon működjön közre. A bíróság határozata szerint ez “gátolja a beteg azon képességét, hogy döntéseket hozzon saját testi integritásával és orvosi kezelésével kapcsolatosan" valamint "korlátozza a beteg szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogait" amelyeket véd a kanadai alkotmány.

A kanadai orvosszövetség (CMA, Canadian Medical Association), 80 ezer orvosa érvekkel támasztotta alá álláspontját a bíróság előtt. A CMA támogatja az orvosokat abban, hogy a törvény keretein belül saját lelkiismeretüket kövessék abban, hogy aktív módon részt vesznek-e az eutanáziában.

A bíróság döntése több évtizedes küzdelemre tesz pontot ahol a terminális állapotú betegek, az orvosok és civil szervezetek érveltek a korábbi jogi álláspont ellen, amely az aktív eutanáziát úgy értékelte, mint egy "megengedő" típusú döntési mechanizmust, amely különösen ott lehet veszélyes, ahol érzékeny, instabil állapotú betegekről van szó.

Egy konkrét példa: 2009-ben a kanadai Brit Kolumbia államban fordult elő Gloria Taylor, ALS (amyotrophiás lateralsclerosis) – nőbeteg esete.
A betegség köztudomásúan gyógyíthatatlan. Taylor egy másik hasonló beteggel együttesen jogi kifogást támasztott, hogy a törvény miért nem teszi lehetővé számukra, hogy orvosukat megkérjék életük (aktív) befejezésére. Bár a kérdés nem így oldódott meg, mert Taylor az ALS szövődményeiben halt meg végül – mielőtt a jogi kérdés tisztázódott volna, a jogászok utólag neki és betegtársának adtak igazat, és a bíróság is ezirányban döntött két évvel ezelőtt.

A kanadai bíróság álláspontja szerint: "nincs okunk azt feltételezni, hogy a fogyatékkal bíró, károsodott állapotú betegek, akik lehetőséget kapnak az életet fenntartó kezeléseket visszautasítani, vagy palliatív kezelést igényeknek, kevésbé lennének sérülékenyek, vagy érzékenyek egy téves döntéssel kapcsolatosan, mint azok, akik "jobb állapotban vannak" és keresik az aktív eutanázia lehetőségét".

Forrás, és a cikk további részletei:
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2815%2960177-5/fulltext