Halálos kombináció a szívelégtelenség és a stroke

„A stroke egy gyakori társbetegség a szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, mégis keveset tudunk ennek a betegcsoportnak a jellemzőiről és az állapotuk kimeneteléről” – mondta a melbourne-i egyetem adjunktusa. „Mindkét betegség komplex és súlyosan egészségkárosító, ezért valószínű, hogy együttes előfordulásuk a beteg számára rosszabb kilátásokkal jár, de ezzel kapcsolatban jelenleg nem áll rendelkezésre konkrét adat, ami a klinikai gyakorlatban támogatást jelentene.”

Ezt a kutatást azzal a céllal végezték, hogy azonosítsák a különbségeket a pszichoszociális jellemzőkben és a betegség kimenetelében azok között a szívelégtelenségben szenvedő betegek között, akiknél komorbiditásként stroke fordult elő és azok között, akiknél nem. A randomizált vizsgálatot Hollandiában végezték 17 vizsgálóhelyen.

A vizsgálatban 1023, 18 év feletti beteg vett részt, akik szívelégtelenséggel kerültek kórházba. Közülük 105 betegnél fordult elő korábbi stroke. A betegektől adatokat gyűjtöttek a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel, társbetegségekkel és a betegség súlyosságával kapcsolatban 6, 12 és 18 hónap után. A betegek utánkövetése három évig tartott. A kutatók összehasonlították a szívelégtelenségben szenvedő betegek hospitalizációs és mortalitási kockázatát korábbi stroke fennállása és annak hiánya esetén.

A vizsgálat elején a két betegcsoport jellemzői hasonlóak voltak, kivéve, hogy a stroke-ot elszenvedő betegeknél több társbetegség állt fenn, illetve ezeknél a betegeknél szignifikánsan rosszabb volt minden betegség kimenetele is. Mindkét betegség fennállása esetén a betegek átlagosan 5 hónappal hamarabb haláloztak el, mint ha csak szívelégtelenség állt fenn.

A 18 hónapos időpontban a stroke-ban és szívelégtelenségben is szenvedő betegeknél 1,5-2-szer nagyobb volt a hospitalizáció vagy halálozás kockázata, mint a csak szívelégtelenségben szenvedőknél. A kiindulási életkor, nem, szívelégtelenség súlyossága, 2-es típusú diabétesz, TIA és perifériás artériás betegség alapján történő helyesbítése után 59 százalékkal volt nagyobb a hospitalizáció vagy halálozás valószínűsége a szívelégtelenségben és stroke-ban szenvedő betegeknél, mint a csak szívelégtelenségben szenvedőknél. Három év után a szívelégtelenségben és stroke-ban is szenvedő betegeknél 56 százalékkal volt magasabb a mortalitás kockázata.

A kórelőzményben szereplő stroke esetén a betegek 84 nappal hamarabb kerültek ismét kórházba kardiovaszkuláris ok miatt, 2 hónappal hamarabb szívelégtelenség miatt, illetve 78 nappal hamarabb egyéb ok miatt, mint a stroke-ot nem szenvedett betegek. A kórházból való elbocsátás után 1 évvel mindkét betegség fennállása esetén a depresszió kockázata a kétszerese volt, mint a csak szívelégtelenségben szenvedőknél.

A kutatás vezetője szerint „eredményeink alátámasztják, hogy szívelégtelenségben és stroke-ban is szenvedő betegeknél megduplázódik a kockázat, és a vizsgálatban részt vevő alanyok még csak enyhébb stroke-ot szenvedtek el, mivel felépültek annyira, hogy be tudtak utazni a vizsgálóhelyre, így a súlyosabb stroke esetekben feltételezhetően még rosszabb a kimenetel”.

„A fokozott kockázat, amit megfigyeltünk, lehet annak az eredménye, hogy a betegek nem kapták meg az optimális kezelést, illetve betegoktatást, hogy miként éljenek együtt ezzel a két állapottal, valamint ebben a betegpopulációban nagyobb azoknak az aránya, akik nem képesek megfelelő testmozgást végezni, ami csökkentené a szövődmények kockázatát.”

A kutatók szerint mindkét betegség fennállása esetén interdiszciplináris és integrált megközelítésre van szükség a betegek ellátásában mind kórházi körülmények között, mind az otthoni ápolás keretében. A kezelőorvosoknak és egészségügyi szakembereknek együtt kell működniük a gyógyszerelés racionalizálásában, az életmódváltás elősegítésében, amibe be kell vonni a gondozókat és családtagokat.