Klinikai endokrinológia: újabb kutatási eredmények

A 2-es típusú diabetes előrejelzése

A Framingham Offspring Study T2DM kockázati modellhez egy genetikai score hozzáadása javítja a 2-es típusú diabetes incidenciájának megjóslását – e megállípításra jutottak az amerikai UCLEB Consortium kutatói. 65 kockázati allél alkalmazásával dolgoztak ki egy genetikai kockázati mérőskálát, amely mindegyike a 2-es típusú diabetesre utal. A vizsgálatok 7 brit prospektív vizsgálaton alapultak. Tíz éves nyomon követés során 804/13 294 személyen alakult ki 2-es típusú diabetes. A kockázati score 20%-ban, a Framingham modell 31%-ban, a két modell kombinálása 37%-ban mutatkozott alkalmasnak a a T2DM előrejelzésére.

Statinok és a törési kockázat

A JUPITER vizsgálatban azt elemezték, hogy a rosuvastatin alkalmazása csökkenti-e a csonttörések kockázatát. A vizsgálatban a betegek rosuvastatint ill. placebot kaptak a cardiovascularis betegség primer prevenciójára, (ahol a CRP ?2 mg/L volt). Az incidens csonttörés előre specifikált másodlagos végpontként szerepelt. A nyomon követés idején 221/8901 rosuvastatinnal kezelt és 210/8901 placebot kapott betegnél észleltek töréseket (HR 1,06, 95% CI 0,88-1,28; p=0,53).

Diabetes és a kognitív hanyatlás

Az ARIC vizsgálat szerint a diabetes és prediabetes (idősebb korban) szellemi hanyatlással állhat kapcsolatban. Prospektív vizsgálatban 13 351 személy körében 1779-nél észleltek diabetest a vizsgálat indulásakor. (átlagéletkor 57 év). Az ún. globális kognitív Z-score 20 éves nyomon követés során ?0,92 volt (95% CI ?1,00-?0,85), szemben a nem diabeteses populáció ?0,78 (?0,80 - ?0,75) értékével. Diabetes-mentes populációban, indulási helyzetben 5,7–6,4% HbA1c érték mellett a fenti kognitív Z-score értéke magasabb volt, mint azoknál, akiknél nem észleltek diabetest, és HbA1c <5,7% értékkel voltak jellemezhetőek (p=0,005).

Mortalitás 1-es típusú diabetesben

Újabb eredmények szerint a mortalitási kockázat növekedése összefügg a T1DM meglétével. A svédországi Swedish National Diabetes Register adatai alapján készült a vizsgálat. Átlagosan 8 éves nyomon követés során T1DM betegek körében 8% volt a mortalitás (2701/33 915 fő), míg a diabetesben nem szenvedő kontroll személyek esetén 3% (4835/169 249 fő). T1DM meglétekor, és HbA1c ?6.9% érték mellett a bármely okból bekövetkező halálozás kockázata mintegy kétszeresére nőtt (HR 2,36; 95% CI 1,97-2,83).

A Hashimoto-thyreoiditis biológiai alapjai

Japán populáción végzett genom-vizsgálat alapján sikerült tisztázni a betegség genetikai alapjait, és elkülönítését a Graves-kórtól. 265 Hashimoto-thyreoiditises és 261 Graves-kóros beteg került bevonásra. Logisztikus regressziós analízist követően 35 SNP (single-nukleotid polimorfizmus) volt észlelhető, 181 Hashimoto-, és 286 Graves-beteg esetében. A részletes elemzéseket követően az ún. rs7537605 locus volt a Hashimoto-thyreoiditissel közvetlen kapcsolatba hozható (OR 1,60, 95%CI 1,30-1,97; p=1,24×10?5).

További részletek:
http://www.thelancet.com/journals/landia/article/PIIS2213-8587(14)70198-6/fulltext