Krónikus vesebetegség és a coronaria események közötti kapcsolat

A diabetes koszorúér-betegség ekvivalens állapot, vagyis a betegeknél a coronaria események rizikója megegyezik azokéval, akik már átestek egy myocardialis infarctuson. A vizsgálat célja annak eldöntése, hogy a krónikus vesebetegséget is koszorúér-betegség ekvivalens állapotnak kell-e tekinteni.

Módszerek

Kanada Alberta tartományában, a teljes populáció körében végzett meta-anlízis (kohorszvizsgálat) során a vesefunkció állapotát a becsült glomerulus filtrációs ráta (estimated Glomerulus Filtration Rate, eGFR) és a proteinuria alapján határozták meg. Hopsitalizációk és utánkövetések adatai alapján validált algoritmusok felhasználásával osztályozták a bevonásra került betegeket, akiknél kórelőzményként myocardialis infarctus vagy diabetes szerepelt. Az elsődleges végpont a myocardialis infarctus következtében kórházi ellátásra szoruló betegek száma az utánkövetés ideje alatt.

Az elsődleges analízis során krónikus vesebetegnek a 15 – 59,9 ml/perc/1,73 m2 eGFR értékkel rendelkezőket tekintették (3. vagy 4. stádiumú vesekárosodás). Poisson regresszióval határozták meg a myocardialis infarctus előfordulásának nem adjusztált és relatív rátáját az utánkövetés idejére, a résztvevőkből kialakított öt rizikócsoportban. A korábban már myocardiális infarctuson átesettek (diabetes vagy vesekárosodás mellett, vagy azok nélkül) csoportja mellett azon egyéneket, akik kórelőzményében myocardiális infarctus nem szerepelt, négy egymást kölcsönösen kizáró csoportra osztották a diabetes és a krónikus vesebetegség megléte, vagy hiánya alapján.

Eredmények

Az utánkövetés átlagos időtartama 48 hónap volt, ez idő alatt az 1.268.029 résztvevőből 11.340 (1%) szorult kórházi ellátásra myocardialis infarctius következtében. A nem adjusztált ráta a korábban már myocardialis infarctuson átesett betegeknél volt a legmagasabb (18,5/1000 betegév, 95% CI 17,4 – 19,8). Ha a kórelőzményben nem szerepelt myocardialis infarctus, az érték kisebb volt diabetes esetén (krónikus vesebetegség nélkül), mint krónikus vesebetegeknél (diabetes nélkül) (5,4/1000 betegév, 5,2 – 5,7, vs 6,9/1000 betegév, 6,6 – 7,2; p<0,0001). A myocardialis infarctus incidenciája alapvetően kisebb volt diabetes esetén, mint krónikus vesebetegeknél, mikor az utóbbi kritériuma a 45 ml/perc/1,73 m2 alatti eGFR érték és a jelentősen megnövekedett proteinuria (6,6 per 1000 betegév, 6,4 – 6,9 vs 12,4 per 1000 betegév, 9,7 – 15,9).

Megbeszélés

Az eredmények alapján indokoltnak látszik a krónikus vesebetegség felvétele a coronaria események szempontjából magas kockázatú egyének meghatározásához használt kritériumok közé.

Támogató

Alberta Heritage Foundation for Medical Research.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2812%2960572-8/fulltext