Kutatási siker: AIM2 és NLRC4 inflammaszómák szerepe az akut agyi károsodásban, stroke-ban
A Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (MTA KOKI) kutatói és brit kollégáik kulcsfontosságú gyulladásos szenzorokat azonosítottak, amelyek jelentős szerepet játszanak a stroke-ot követően jelentkező idegrendszeri károsodás kialakulásában. Eredményük új utakat jelölhet ki a stroke kezelésében. Dénes Ádám és munkatársai - köztük a Manchesteri Egyetem David Brough által vezetett kutatócsoportja - a világon először azonosították azokat a sejten belüli molekuláris szenzorokat, az úgynevezett inflammaszómákat, amelyek kiemelten fontos terápiás célpontot jelenthetnek a stroke és más idegrendszeri betegségek kezelésében. Az erről szóló tanulmány az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) jelent meg.
Az agyi ischaemia egyes formái (stroke, agysérülés, vascularis dementia, neonatalis hypoxia, és egyéb állapotok) életünk során bármikor előadódhatnak. Az agyi ischaemiával összefüggő betegségek közül a stroke egymagában felelős világszerte a halálozások 10%-áért, és a fogyatékosság vezető oka. Mivel kezelési lehetőségei jelenlegi tudásunk szerint limitáltak, olyan klinikai, terápiás terület ez, mely jelentős fejlesztést igényel.
Az ischaemiás agyban a gyulladás, beleértve az interleukin-1 citokint, a sejthalál vezető okai között szerepel. A gyulladásos folyamatokat nagy fehérjekomplexek szabályozzák, ezek az ún. inflammaszómák. E tanulmány bemutatja, hogy az NLRC4 (NLR család, CARD domain) és az AIM2 (melanomában nincs jelen) inflammaszómák, - viszont az NLRP3 (NLR család, pyrin domain) nem – hozzájárulnak az ischaemiás agyban a gyulladással járó károsodáshoz, így potenciális terápiás célpontot jelentenek stroke esetén is.
Az akut cerebrovascularis betegséghez hozzájáruló gyulladás folyamatát a proinflammációs citokin vegyület, az interleukin-1 vezérli, és ennek működése váltja ki az agyi károsodást. Az interleukin-1 aktivitást az inflammaszómák szabályozzák. Számos betegség esetén játszanak szerepet, agyi károsodás esetén az inflammaszómák működése, szerepe még nem tisztázott.
Az MTA KOKI szerzőinek tanulmánya egy rágcsálón kialakított stroke-modellt vett alapul, amelyen kimutatták, hogy a fent említett két inflammaszóma, az NLRC4, és az AIM2 hozzájárul az agyi károsodás kialakulásához. Emellett kimutatták, hogy az ASC (apoptosis-associated speck-like protein) is részt vesz az agy ischaemia kialakulásában, a szintén fent említett NLRP3 viszont nem. A kutatási eredmények rávilágítanak arra, hogy ezen inflammaszómák és működésük potenciális terápiás beavatkozási pontot jelenthet stroke esetén, és egyben az akut agyi károsodások természetének biológiai alapjaiba is mélyebb betekintést engednek.
http://www.pnas.org/content/early/2015/03/13/1419090112.abstract
Szponzorált tartalom
