Megelőzheti az emlőrák kialakulását a denozumab

A Walter and Eliza Hall Institute kutatói felfedezték, hogy a denozumab megakadályozhatja az emlőrák kialakulását BRCA1 génhibával rendelkező nőknél. Ha klinikai vizsgálatokban is sikerül igazolni az elméletet, az új kezelési lehetőség alternatívát jelentene a fokozott genetikai kockázatú nők számára a sebészeti beavatkozással szemben.

Szövetminták vizsgálatával a kutatóknak sikerült azonosítaniuk azokat a sejteket, amelyek az emlőrák fokozott kockázatáért felelősek. A BRCA1 mutációt hordozó tumor prekurzor sejtek sok hasonlóságot mutattak az emlőrák agresszív típusaival: a sejtek gyorsan szaporodnak, fogékonyak a DNS-károsodásra, ezáltal a rákos elváltozás kialakulásának kockázata sokkal magasabb. A kutatók most viszont egy RANK nevű protein segítségével azonosítani tudták a rákmegelőző állapotban lévő sejteket.

A kutatás vezetője szerint a RANK protein felfedezése jelentős áttörésnek tekinthető, mivel a RANK-inhibitorokat már más betegségek kezelésében alkalmazzák. Ilyen hatóanyag például a denozumab, amelyet osteoporosis és emlőrák csontáttéteinek kezelésére alkalmaznak. A kutatócsoport ezután megvizsgálta, hogy milyen hatást gyakorol a RANK-gátlás a BRCA1-mutáns emlőrák daganatos prekurzor sejtjeire.

A vizsgálat eredménye az volt, hogy a RANK-gátlás megakadályozta a sejtosztódást az emlőszövetben és laboratóriumi modellekben gátolta az emlőrák kialakulását. A további hatásmechanizmus feltárására már elkezdődtek a klinikai vizsgálatok.

A BRCA1 gén szerepe

Az örökletes emlőrák esetek fele (Magyarországon közel kétharmada) a BRCA1 gén mutációjára vezethető vissza. Ezek a daganatos betegségek feltűnően fiatal korban jelentkeznek, az esetek 50%-a 41 éves kor előtt kerül felismerésre. Tíz évvel a BRCA gének felfedezése után még ellentmondásosak az irodalomban olvasható, a BRCA-mutációkkal kapcsolatos emlőrák-kockázati becslések. Steven Narod és William Foulkes (2004) referátumában az eddigi kockázati eredményeket összesítve azt közlik, hogy a BRCA1 génhibát hordozó nők 80%-a betegszik meg élete során emlőrákban.

Vélhetően az örökletes petefészekrákok többségét is a BRCA1 gén mutációja okozza. A BRCA1 gén hibája esetén a petefészekrák kialakulásának valószínűsége 40%. Ezekben a betegekben a petefészek daganata általában korábban jelentkezik (átlagéletkor 48 év), mint a szokványos népességben (átlagéletkor 61 év). A fiatal életkor itt azonban nem annyira kifejezett, mint a többi BRCA1-mutációval összefüggő daganat esetén. Olyan BRCA1 génhibával sújtott családban, ahol emlő- és petefészekrák egyaránt előfordul, 80% felett van annak a valószínűsége, hogy a BRCA1-mutációt hordozó nő hetvenéves koráig valamelyik rákban megbetegszik. Az emlő- és petefészekrákon kívül a BRCA1 hordozók esetében jelentős kockázatnövekedés volt kimutatható hasnyálmirigyrákra, továbbá a méhnyak és a méh rosszindulatú daganataira. Emelkedett kockázat feltételezhető prosztatarákra 65 éves kor alatt.

European Pharmaceutical Review