Metformin alkalmazás: túl sok az evidencia, vagy éppen túl kevés?
Az idei European Association for the Study of Diabetes (EASD) kongresszus egyik fő témája a metformint, a 2-es típusú diabetes elsővonalbeli kezelését illető klinikai evidenciák áttekintése volt.
A gyógyszer lassan száz éves… 1922-ben szintetizálták, 1957-ben végezték vele az első klinika vizsgálatot. 1960 óta Európában forgalomban van, az USA-ban azonban csak 1995-ben debütált. Ezzel állt kapcsolatban Dr. Rury Holman, (University of Oxford Diabetes Trials Unit) előadása "Hogy állunk a metformint illető evidenciákkal kapcsolatban?" címmel. A szerző hozzátette, ha minden tisztázott lenne, erről a témáról egyáltalán nem kellene beszélni.
Harold Lebovitz endokrinológus professzor (State University of New York Health Center, Brooklyn) viszont éppen a metformin elsővonalbeli alkalmazását támogatja.
A metformin-evidenciákról
Lebovitz professzor irodalmi utalásaiból idézünk néhányat: "Igen hatékonyan javítja a HbA1c -szintet" (N Engl J Med 1995;333:541-549).
"A hatás tartamát illetően csak a tiazolidin-dionok előzik meg, de e tekintetben sokkal jobbak, mint a szulfonilureák" (N Engl J Med 2006;355:2427-2443).
A metformin első vonalbeli alkalmazását illetően: A közismert UKPDS-vizsgálat szerint "Mivel a metforminnal elérhető intenzív glukóz kontroll, úgy tűnik csökkenti túlsúlyos diabeteseken a diabetessel kapcsolatos végponti kockázatot, kevesebb volt a súlygyarapodás és a hipoglikémia mint inzulin és szulfonilureák mellett, ezért lehet a T2DM elsővonalbeli kezelése". (Lancet. 1998;352:854-865).
Ugyanezen UKPDS-tanulmány mutatta ki, hogy túlsúlyos betegeken, ahol elsővonalbeli az étrendi kezelés volt, a cardiovascularis betegségek feleltek a mortalitás 62%-áért.
A metformint szedő betegeknél fenti mortalitás 42%-kal, a szívinfarktus kockázata 39%-kal csökkent, szemben azon betegekkel, akik kizárólag étrendi kezelésben részesültek. "A metformin súlynövekedés tekintetében neutrális, hatásmechanizmusa független lehet a HbA1c -csökkentéstől".
Kevés az RCT, nem konzisztensek a megfigyeléses vizsgálatok…
Az UKPDS-ből származó evidenciák ellenére, Lebovitz hangsúlyozta, hogy csekély a randomizált, kontrollált vizsgálattal (RCT) ellenőrzött metformin-evidencia.
"Az egyik vizsgálat, a HOME, elemezte valamennyi vascularis kimenetelt, és nem adódott különbség a metformin és a placebo között. Amikor viszont a macrovascularis események incidenciáját tekinteték, a metformin mellett igen erős szignifikancia szólt, ez megerősíti az UKPDS tanulmány eredményeit."
A többi vizsgálat megfigyeléses volt, ezért szükséges további randomizált vizsgálatok elvégzése.
Ennek alátámasztására is említett néhány példát a megfigyeléses eredmények köréből:
• Az összesített mortalitás HR (hazard ratio) értéke metformin esetén 0,6 szemben a szulfonilureákkal. Ez utóbbiak a halálozási arányt 50-60%-kal növelik.
• A REACH Reduction of Atherothrombosis for Continued Health regiszter, amely diabetes és atherothrombosis esetén elemzi a metformin alkalmazást, azt mutatja, hogy az összesített mortalitás metformin mellett 6,3%, metformin nélkül pedig 9,3%.
• Egy új, 2014-es tanulmány, amely a UK Clinical Practice Research Datalink adatait elemzi (2000–2012), a metformin és egy kiválasztott szulfonilurea monoterápiát hasonlítja össze. Azt találták, hogy szulfonilurea mellett a mortalitás HR értéke 1,58 szemben a metforminnal (Diabetes Obes Metab. 2014;16:957–962).
További információ és részletek az eredeti cikkben
http://www.medscape.com/viewarticle/832311?src=confwrap&uac=157321DZ#vp_4
