Metformin és a terhességi obesitas

A vizsgálat során a 30 kg/m² ill. annál magasabb BMI érték mellett, nem diabeteses terheseken elemezték napi (maximálisan) 2500 mg metformin hatását (n=223) placeboval szemben (n=226) a terhesség 12-16 hetétől a szülésig. Az átlagos szülési súly nem különbözött a metformin: 3462 g [SD 548]) és a placebo csoportban 3463 g [SD 660]). A szülési súly percentilisét illető standard (Z) score értékek a gestatio 24. hetét követő élveszüléseknél (nem, paritás és gestatios szerint standardizálva) hasonlóak voltak, és a metformin hatása az elsődleges kimenetelre nem volt szignifikáns (korrigált átlagos különbség ?0,029, 95% CI ?0,217 – 0,158; p=0,7597). Továbbá a metformin nem hatott a gestatiós diabetes megelőzésére, és az anyai testsúlyra sem.

Ez volt az első olyan jól tervezett klinikai vizsgálat, amely terhességben preventív szempontból elemezte a magzatot érintő protektív hatásokat – és azok későbbi (mellékhatás típusú ) következményeit.  A Barker-hipotézis konceptualizálja a magzati programozhatóságot, abban a tekintetben, hogy a gyermekkori – és felnőttkori betegségek a magzati életben kerülnek megalapozásra. Pl. a terhesség alatti anyai betegségek mint a hipertónia, foetalis növekedési visszamaradáshoz vezethetnek, a későbbiekben pedig érzékenyebbé tehetik az illetőt a cardiovascularis betegség, diabetes, hipertónia kialakulására. A terhességi obesitas eleve hátrányt jelent ilyen szempontból. E nőknél kockázatnak számít az excesszív terhességi súlygyarapodás, a gestatiós diabetes és hipertónia, valamint a pre-eclampsia. Korábbi vizsgálatok szerint obes terheseknél a születési súly is magasabb volt, amely a későbbiekben összefüggött a gyermekkori obesitassal. Így alakulhat ki a terhességi obesitas "ciriculus vitiosusa".

A perinatális medicina egyik fontos kérdésköre e káros kör megszakításának lehetősége. A gondozás elve azon alapul, hogy a magzattal kapcsolatos bármely változás kihat akár élethossziglan. Ha ez igazolódik, e lehetőség meglehetősen szűk időablakát nem szabad tekintet nélkül hagynunk. Terhességben fontos tényező a dohányzás abbahagyása, a vakcináció és a magas kockázatú viselkedés (pl. szerhasználat) kerülése.

A metformin terhességi alkalmazásának irodalmi hátterét állatkísérletes adatok képezik, epidemiológiai vizsgálatok, és review közlemények. Mindezek fényében úgy tűnik, hogy a magasabb testsúllyal születettek között több a későbbi obesitasos egyén. Az anyai inzulinrezisztencia és hyperglykaemia alapja lehet az excesszív neonatalis születési súlynak. A metformin ilyen értelemben, mint inzulin-szenzitizáló, a terhességi obesitas legjobb preventív kezelési eljárása lehet.  

Forrás, további információ:

http://www.thelancet.com/journals/landia/article/PIIS2213-8587%2815%2900234-X/fulltext