Miért kerül sokba a magyar egészségügy? És mégis miért nem lehet belőle pénzt kivonni?

Sok a "befejezetlen kezelés", ezért sok a továbbutalt beteg. Jelentős a beteg irányítási tevékenység a szakrendelők, s a fekvőbeteg gyógyintézetek irányába - a helyszínen történő gyógyításra nincsen elegendő idő. Prevenciós tevékenység - pedig szó szerint létfontosságú lenne - alig folyik.

A szakrendelőkben sokszor másod-, harmad-állásban dolgozó kórházi orvosok. Munka utáni munka, küzdenek a megélhetésért. Anyagi, morális és munkajogi szempontból egyaránt folyamatosan romló életkörülmények. Akik ebbe belefáradnak, távoznak az országból. Évente ma már ezer főt is meghaladja a számuk. Többen mennek el, mint ahányat az orvostudományi egyetemek képezni képesek. Sok szakmában a frissen végzettek itthon már rezidensnek sem jelentkeznek. Ez az itthon maradottak terhelését még fokozza: növekednek a várólisták.

A kórházi rendszerből bő egyhavi finanszírozás hiányzik: éves szinten mintegy 45-50 milliárd forint. Ezért - még ha lenne is a szükséges beavatkozásokra kapacitás - azt nem végzik el, mert a biztosító árán nem fizeti ki. Pedig az esetszám növekszik, mert az alapellátás "önti" a betegeket a drága "hotel-szolgáltatással" működő rendszerbe. Az erősebb, nagyobb, jobb kapcsolatokkal rendelkező intézmények az így kialakult válságos helyzetet a "koncentráció" és a "hatékonyság" jelszavával a kisebbek, gyengébbek kárára próbálják túlélni.

Magyarországnak - demográfiai szempontból - jelen állapotában növekvő születésszámra és csökkenő halandóságra (az elmúlt évben 3%-al nőtt a halálozások száma) van szüksége. Mindkét cél eléréséhez jól működő egészségügyi rendszer is szükséges! A Szövetség az Egészségügyért - Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetsége szerint ezért a legsürgősebb teendők a következők:

Elsődleges feladat a háziorvosi rendszer megerősítése. Ne legyen betöltetlen körzet. Minden országrészben jól képzett, jól fizetett háziorvos dolgozzon. A biztosító a befejezett kezeléseket, s a prevenciót ösztönözze. (Az alapellátás átalakítása sok pénzbe kerül, de még többet lehet majd - évek múltán - a kórházi rendszeren megtakarítani.)

A szakorvosok (rezidensek) bérének megemelése, itthon tartásuk érdekében. Elkerülendő az orvostársadalom megosztására való törekvés bérfeszültség keltése révén, az ismert és tervezett ösztöndíj rendszerek segítségével.

Mindaddig fenn kell tartani a kórházi kapacitásokat, ameddig a már jól működő alapellátás felől érzékelhetően kevesebb beteg érkezik ide gyógykezelésre. A fekvőbeteg gyógyintézeti kapacitásokat csak az alapellátás felől lehet lecsökkenteni. Az egészségügyi rendszer "felülről", a kórházak felől történő átalakításának a magyar társadalom válik áldozatává a hosszabbodó várólisták, s a növekvő halálozás révén.

Az MKRSZ elnöksége

Kiadó: Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége