A fájdalomkatasztrofizálás a krónikus mozgásszervi fájdalom több kimenetelét is befolyásolhatja

A krónikus mozgásszervi fájdalom – különösen a derék- és nyakfájdalom – a rokkantság egyik vezető oka világszerte. A tartós fájdalom szorongással, depresszióval, aktivitáskorlátozottsággal és rosszabb életminőséggel is társulhat. A panaszok alakulását a biológiai folyamatokon túl pszichológiai tényezők is befolyásolják, ezek közül a fájdalomkatasztrofizálás kiemelt figyelmet kapott az elmúlt évek kutatásaiban.

A fogalom az aktuális vagy várható fájdalomra adott ismétlődő, túlzóan negatív kognitív és érzelmi reakciókra utal. Jellemző elemei a rumináció, a fenyegetettség felnagyítása és a tehetetlenség érzése. A fájdalomkatasztrofizálás nem azonos a fájdalom „képzeltté” minősítésével: a vizsgált tanulmányokban olyan pszichológiai tényezőként szerepelt, amely összefügghet a fájdalommal kapcsolatos klinikai kimenetekkel és egyes kezelések hatásával.

Randomizált vizsgálatok összegzése

Sotaro Shimada és munkatársai szisztematikus áttekintésükben azt vizsgálták, milyen kapcsolat mutatható ki a fájdalomkatasztrofizálás, valamint négy klinikailag releváns végpont – a fájdalomintenzitás, a funkciókárosodás, a fájdalominterferencia és a fizikai funkció – között krónikus mozgásszervi fájdalommal élő felnőtteknél. A szerzők a PRISMA-irányelvek szerint dolgoztak, és kizárólag randomizált, kontrollált vizsgálatokat, illetve ilyen vizsgálatok másodlagos elemzéseit vonták be.

A keresést hat adatbázisban – CINAHL, PubMed/MEDLINE, Embase, PsycINFO, Scopus és Web of Science – végezték. A kutatók az angol nyelvű, 2018 októbere és 2024 októbere között megjelent közleményeket keresték; feltétel volt, hogy a résztvevők legalább 18 évesek legyenek, krónikus – három hónapnál hosszabb ideje fennálló vagy visszatérő – mozgásszervi fájdalommal éljenek, és validált eszközzel mérjék a fájdalomkatasztrofizálást. A 7848 azonosított rekordból a duplikátumok eltávolítása után 3190 tanulmány került cím- és absztraktszűrésre. A teljes szövegű értékelést követően 20 vizsgálat felelt meg a beválasztási feltételeknek. A tanulmányok adatainak összesítése leíró módszerrel történt, mert a vizsgálati elrendezések, betegcsoportok és intervenciók heterogenitása nem tette lehetővé összevont hatásméret számítását.

Többségében derékfájásos populáció

A bevont 20 tanulmány összesen 3316 résztvevő adatait tartalmazta; a mintanagyság vizsgálatonként 48 és 521 fő között változott. Tíz közlemény önálló randomizált, kontrollált vizsgálatról, további tíz pedig randomizált vizsgálatok másodlagos elemzéséről számolt be. A kutatások nyolc országban zajlottak: az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Belgiumban, Brazíliában, Iránban, Norvégiában, Spanyolországban és Svédországban.

A vizsgálati populációk zömét krónikus hát- vagy derékfájással élő betegek alkották: 15 tanulmányban ez volt a vezető fájdalomtípus. Két vizsgálat fibromyalgiában szenvedőket vont be, egy-egy kutatás pedig általános krónikus mozgásszervi fájdalmat, krónikus gerinceredetű fájdalmat, illetve krónikus nyakfájdalmat vizsgált. Ez a betegösszetétel korlátozza az eredmények közvetlen általánosíthatóságát más mozgásszervi kórképekre.

Az intervenciók széles skálát fedtek le. Hét tanulmány oktatási jellegű beavatkozást, öt mozgásterápiát, négy kognitív vagy viselkedésterápiát, három mindfulnessalapú kezelést, kettő virtuálisvalóság-alapú módszert értékelt. Egyes vizsgálatok multidimenzionális fizioterápiát, hipnózist, fájdalomfeldolgozó terápiát, kognitív funkcionális terápiát, érzelmi tudatosságot fejlesztő beavatkozást, félelemkerülési modellen alapuló kezelést, elektroakupunktúrát, manuálterápiát, masszázst vagy anódos transzkraniális egyenáram-stimulációt alkalmaztak.

A fájdalomintenzitással való kapcsolat

A 20 közleményből 15 elemezte a fájdalomkatasztrofizálás és a fájdalomintenzitás kapcsolatát. A fájdalom mérésére legtöbbször numerikus értékelő skálát használtak, de Brief Pain Inventory, PROMIS-fájdalomintenzitás T-score és vizuális analóg skála is előfordult.

Ezen 15 vizsgálat közül nyolc számolt be szignifikáns összefüggésről a fájdalomkatasztrofizálás és a fájdalomintenzitás valamely mértéke között. A lineáris regressziót alkalmazó tanulmányok közül kettőben a kiindulási fájdalomkatasztrofizálási pontszám kapcsolatban állt a fájdalomintenzitás későbbi változásával, egy további vizsgálat pedig a kiindulási fájdalomintenzitás és a katasztrofizálás közötti szignifikáns összefüggést jelezte.

Funkciókárosodás és fájdalominterferencia

Tizenegy vizsgálat értékelte a fájdalomkatasztrofizálás és a funkciókárosodás kapcsolatát. A kutatók többféle mérőeszközt használtak, köztük a Roland–Morris Disability Questionnaire-t, annak módosított változatát, az Oswestry Disability Indexet, a Neck Disability Indexet, a Work and Social Adjustment Scale-t, a Profile of Chronic Pain Screent és a Pain Disability Indexet.

A 11 tanulmányból hét igazolt szignifikáns összefüggést. A lineáris regressziós modellek közül kettőben a funkciókárosodás változása kapcsolatban állt a fájdalomkatasztrofizálás változásával, egy vizsgálat pedig a kiindulási funkciókárosodás és a katasztrofizálás összefüggését mutatta ki. A funkciókárosodást vizsgáló három mediációs elemzés mindegyike szignifikáns közvetítő szerepet írt le. Két tanulmányban a fájdalomkatasztrofizálás a kezelés és a funkciókárosodás változása közötti összefüggést közvetítette; egy további vizsgálatban a fájdalomintenzitás és a funkciókárosodás közötti kapcsolatban azonosítottak mediációt. Egy moderációs elemzés alapján a katasztrofizálás változása a funkciókárosodás változását is módosíthatta.

A fájdalominterferencia, vagyis a fájdalomnak a hétköznapi működésre gyakorolt hatása három vizsgálatban szerepelt végpontként. Mindhárom kutatás szignifikáns kapcsolatot talált a fájdalomkatasztrofizálással. Két tanulmányban a katasztrofizálási pontszám változása együtt járt a fájdalominterferencia változásával, egy virtuális valóságon alapuló, idegtudományi szemléletű terápiát vizsgáló kutatásban pedig a katasztrofizálás változása közvetítette a kezelés és a fájdalominterferencia változása közötti kapcsolatot.

Az eredmények értelmezésének korlátai

Az áttekintés nem metaanalízis, így nem ad összevont hatásméretet. Ennek oka a bevont vizsgálatok jelentős heterogenitása volt: eltértek a betegpopulációk, a fájdalomtípusok, az intervenciók, a kimeneti mérőeszközök és az alkalmazott statisztikai módszerek.

A Cochrane RoB 2 eszközzel végzett minőségértékelés alapján 20-ból 16 tanulmánynál „némi aggály” merült fel a torzítás kockázatával kapcsolatban. Ennek leggyakoribb oka az volt, hogy a kimenetek mérésére vagy a közölt eredmények kiválasztására vonatkozó információk hiányosak voltak; a résztvevők rendszerint ismerték a kapott beavatkozást is. További korlát, hogy a közlemények angol nyelvűek voltak, a vizsgálatok jelentős része krónikus derékfájásra összpontosított, és több elemzés másodlagos, olykor utólagos elemzés volt. A szerzők szerint nagyobb, sokszínűbb beteganyagú, előre tervezett mediációs és moderációs elemzéseket alkalmazó, hosszú távú vizsgálatok szükségesek.

Klinikai jelentőség

A szerzők következtetése szerint a fájdalomkatasztrofizálás fontos pszichológiai tényező a krónikus mozgásszervi fájdalommal kapcsolatos kimenetelek értelmezésében. A 20 bevont vizsgálatból 13 legalább egy fájdalommal összefüggő végponttal szignifikáns kapcsolatot jelzett: nyolc a fájdalomintenzitással, hét a funkciókárosodással, három pedig a fájdalominterferenciával.

Az eredmények azt támasztják alá, hogy a krónikus mozgásszervi fájdalom kezelésére irányuló intervenciókban érdemes figyelembe venni a fájdalomkatasztrofizálást. A tanulmány ugyanakkor az összefüggésekre, illetve több vizsgálatban a potenciális közvetítő vagy módosító szerepre hívja fel a figyelmet; az egyes beavatkozások hatásosságáról vagy egyetlen, minden betegre alkalmazható terápiás algoritmusról nem von le következtetést.

Forrás: Shimada S, Doorenbos AZ, Goldstein E, Wi D. A Systematic Review of Pain Catastrophizing and Chronic Musculoskeletal Pain. Pain Management Nursing. 2026;27:e72–e84. doi:10.1016/j.pmn.2025.07.014.