E-recept, EESZT, telemedicina: a digitális változások kezdetei az egészségügyben
A pandémia mindannyiunk, de legfőképpen az egészségügyben dolgozók és betegek életét változtatta meg nagymértékben. Egy kutatás, melyet a Semmelweis Egyetemen végeztek, megvilágította, hogy a digitális egészségügyi megoldások használata már jelenleg is az ellátás integráns része, ugyanakkor nagymértékű az igény a további digitális lehetőségek irányában is.
A kutatási program telefonos megkereséssel 1500 fő megkérdezésével történt. Az adatgyűjtést 2021. október 5. és 13. között végezték. A minta megoszlása nem, kor, iskolai végzettség és településtípus tekintetében teljes mértékben megfelel a magyar felnőtt (18 éves vagy idősebb) lakosságnak. A saját fejlesztésű kérdőív kérdései többek között az egészségi állapotra, annak alakulására, az egészségügyi célú internethasználat gyakoriságára és a keresések jellegére, a digitális egészségi technológiák ismeretére és használatára, valamint a digitális egészségügyi megoldások használatával kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatokra irányultak.
Hazánkban a háztartások 89%-a rendelkezik gyors, széles sávú internettel, így elmondható, hogy a technikai feltételek adottak a digitalizáció elterjedéséhez az egészségügyben is. A világjárvány első évében Magyarországon a lakosság 71%-a fordult orvoshoz online felületen vagy telefonon, hogy receptet kérjen. (Európai Uniós érték 54% volt). A trend nem változott, az e-recept és az EESZT ismertsége és használata napjainkban is kiemelkedő hazánkban, az e-receptek használata európai uniós összehasonlításban is kiemelkedő. Naponta átlagosan 800 000 receptet rögzítenek online módon, évente 75 millió leletet, ambulánslapot, zárójelentést és közel 180 millió orvos–beteg találkozást rögzítenek.
Honnan és hogyan tájékozódnak a betegek a digitális térben?
A pandémia alatt a személyes orvos-beteg találkozások elmaradása miatt az emberek átlagosan 2,75-féle internetes forrásból tájékozódtak egészségügyi témákban, ugyanakkor a válaszadók egynegyede semmilyen internetes forrást nem használt. A nők több internetes információs forrásból tájékozódnak, mint a férfiak. A legtöbb forrást a 18–49 évesek használták, 60 év felett ez lényegesen kevesebb volt.
Az információ keresésnél kiemelkedően fontos az információ forrása. E kérdésnél a válaszadók több választ is megjelölhettek. A felmérés eredményeiből látható, hogy az interneten egészségügyi információt keresők háromnegyede az ismert weboldalakon tájékozódik. Ezt követi a közösségi média (50%) és 40% jelölte a Facebook betegcsoportjait. A blogok és a podcastok használata 20%-s volt. Érdekesség, hogy a válaszoló páciensek egynegyede a saját bevallása szerint szakmai folyóiratokból is tájékozódik egészséggel kapcsolatos témákban. Ezek a páciensek már aktív résztvevői a saját egészségmenedzsmentjüknek. Az életkorral – 40 év felett – és az iskolai végzettséggel növekszik a weboldalakat használók aránya, viszont jóval kevesebbet használják a 60 éven felüliek. Az internetet nem használók csaknem felének nyújt segítséget családtag, rokon, barát az egészséggel kapcsolatos információk keresésében.
Eredmények azt mutatják, hogy a digitális egészségüggyel kapcsolatos kérdésekben az életkor, az iskolai végzettség és a nem hatása számottevő, a településtípus nem.
A digitális technológiák ismertsége
A kutatás alapján megállapítható, hogy a legközismertebb az E-recept, 80% feletti az ismertsége az online időpontfoglalásnak és az egészségi állapotot monitorozó szenzoroknak (például okosóra). Egészségügyi applikációkról és az adatok, leletek digitális továbbításáról a válaszadók kétharmada hallott.
A digitális technológiák használatakor az e-receptet, a válaszadók közel háromnegyede használta már. Népszerű az egészségügyi dokumentációk elektronikus megosztása az orvossal. Az online időpontot a betegek egyharmada foglalt már, és szívesen alkalmaznának a betegek az orvos által ajánlott applikációkat, és otthon használható szenzorokat(okosóra). A páciensek közel fele szeretne hiteles orvosi információkat tartalmazó honlapokat böngészni, távkonzultációt folytatni orvosával. Elmondható, hogy ezeken a területeken egyre nagyobb az igény a betegek részéről. A legkevésbé a közösségi média felületét szeretnék a páciensek használni az orvosukkal való konzultációban.
Ugyanakkor a tanulmányban az is kitűnik, hogy a betegek kb. 30-40%-a nem használja, és nem is akarja használni a digitális megoldásokat, és a közösségi média felületét 60%-ban elutasították, mint kommunikációs lehetőséget az orvosukkal. Ezekből az adatokból is látható, hogy az egészségügy digitalizációja számtalan jogi, etikai és társadalmi kérdést is felvet, nem elegendő, ha a technológiai megoldások rendelkezésre állnak. Kulcskérdés az is, hogy az orvosok és pácienseik mennyire tudnak adaptálódni az új technológiákhoz. Éppen ezért a digitális egészség nem csupán technológiai változást jelent, hanem az orvos-beteg kapcsolat, a döntéshozatal, az egészségmenedzsment transzformációját is magában foglalja.
Mit várnak a válaszadók a digitális technológiától? Az ellátás kényelmesebbé válását (90,2%), és időspórolást (88,8%), és az orvos-beteg személyes találkozások számának csökkenését (83,3%). A válaszadók háromnegyede az ellátás hatékonyságának és az orvos-beteg kommunikáció javulását, illetve a páciensek gyorsabb ellátáshoz jutását remélik. (69,8%).
A hátrányok tekintetében a válaszadók a legjobban az ellátás elszemélytelenedésétől (76,1%) tartanak, illetve attól, hogy rosszul értelmezik a velük megosztott, egészségi állapotukra vonatkozó adatokat (72,3%). Komoly kockázatként merülnek fel az esetleges hibás technológiák, amelyek veszélyeztethetik a páciensek gyógyulását (68, 5%).
ORVOSI HETILAP 163. évfolyam, 29. szám - E-páciensek Magyarországon: Digitális egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások egy országos reprezentatív felmérés tükrében