„Kirendelődtem” – friss hazai kutatás tárja fel a járvány ellen bevetett egészségügyi hallgatók tapasztalatait
Ma még nem mondhatjuk ki teljes bizonyossággal, hogy a COVID-19-járvány a múlté, de számos tanulsággal szolgált melyek elsősorban az egészségügyi ellátórendszer működésében mutatkoztak meg a legszembetűnőbben. A járvány elleni védekezés világszerte jelentősen túlterhelte az egészségügyi rendszereket. Magyarországon az egészségügyi kormányzat – az önkéntesség és a kötelező kirendelés kombinációjával - kétszintű megoldást alkalmazott az orvos- és egészségtudományi hallgatók járvány elleni küzdelemben való bevetésére.
Egy frissen megjelent tanulmány ezt a közel kétéves időszakot vizsgálta.
A tanulmány egyik fő célja az volt, hogy összegezze a hazai orvos- és egészségtudományi hallgatók kötelező részvételének tapasztalatait, mivel a magyar járványügyi politika ezen megoldása eltért a nemzetközi gyakorlattól. Másrészt hogy feltárja azokat a kirendeléssel kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatokat, amelyek a védekezésben résztvevő hallgatók szakmai elköteleződését erősíthették vagy gyengíthették.
A kötelező kirendelések 2020. november 19-én kezdődtek meg, és egészen 2022. április 24-ig tartottak.
Az első kirendeléskor sem a járványügyi igazgatás, sem a hallgatók nem voltak kellő mértékben felkészülve és felkészítve. A hallgatók beszámolóiból megállapítható, hogy az első kirendelés idején az volt a legfőbb probléma, hogy kevés hivatalos információt kaptak, leginkább informálisan tájékozódtak, és a kirendelés részletei „szájhagyomány útján” terjedtek. Mindez az első időben szervezetlenséghez vezetett.
Az első kirendeléshez való hozzáállást nagyban meghatározta egyfelől az is, hogy miként tudták összeegyeztetni a kéthetes kirendelést – a választási lehetőségek hiánya miatt – az akkor már online folyó oktatással. Másfelől a fertőzésveszély és az attól való félelem is befolyásolta aktivitásukat, hiszen az első szakaszban még nem voltak védőoltások.
A rendszer „tanulóképességét” bizonyítja, hogy a második és a többszöri kirendelésen lévők pozitívabb tapasztalatról számoltak be. A hallgatókat felhívták, lehetőség volt időpontot egyeztetni, és Excel tábla is létezett, ahová beírhatták magukat a hallgatók.
Nemcsak a rendszer, hanem a hallgatók is tanultak a kezdeti nehézségekből. A többszöri kirendelés vállalásában megfigyelhető az önérdek-érvényesítő képesség, ami a „kirendeltettem magam” gyakorlatában öltött testet. Ezt egyrészt azok alkalmazták, akik el akarták kerülni, hogy „rajtaütés-szerűen” rendeljék ki őket. Másrészt pedig azok éltek ezzel a lehetőséggel, akik a második kirendelési hullámban csak egy hetes kirendelésen voltak, mivel időközben kiderült, hogy a nem materiális kedvezmények (kredit, meghosszabbított vizsgaidőszak) csak 56 óra teljesítése után jártak.
A kirendelések pozitív tapasztalatai
A legmeghatározóbbak a megbecsülés (az intézmények, a kollégák vagy a betegek részéről), valamint a szakmai tapasztalatszerzés voltak.
A kirendelések negatív tapasztalatai
A negatív tapasztalatok közül leginkább a szervezetlenségi problémák voltak a meghatározóak. Amíg a nem megfelelő körülményeket és felkészítést az alsóbb évfolyamok hallgatói, a külső és belső stresszt a felsőbb évfolyamok hallgatói emelték ki leginkább.
Összegzés
Az orvos- és egészségtudományi karok hallgatói értékes erőforrást jelentenek a járvány elleni védekezésben, ugyanakkor tapasztalataik rávilágítanak az előzetes szakmai felkészítés és a folyamatos pszichés támogatás fontosságára.
A kutatás másik tanulsága, hogy felkészítéssel, jól kidolgozott elismerési- és feltételrendszer mellett a hallgatók körében általánosabbá lehet tenni az önként vállalt szolgálatot. Ennek mind személyes, mind társadalmi szempontból kiemelt haszna lenne.
Az eredeti cikk szerzői: Bartal Anna Mária szociálpolitikus, szociológus, az Önkéntes Szemle főszerkesztője; Lukács J. Ágnes (PhD) szociológus, tanársegéd, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Társadalomtudományi Tanszék
