Az alvászavarok kezelése segíthet csökkenteni az agyban az Alzheimer-kórra jellemző toxikus fehérjefelhalmozódást
A Washingtoni Egyetem kutatói megállapították, hogy azoknál a pácienseknél, akik két éjszakán át suvorexant hatóanyagú, álmatlanság kezelésére szolgáló gyógyszert vettek be, enyhe csökkenés volt tapasztalható az agyi amyloid-béta és a tau fehérje tekintetében.
A suvorexant hatóanyag (mj.: Magyarországon nincs forgalomban) orexin antagonista, vagyis gátolja az orexin nevű agysejtek által termelt orexin nevű peptid hormonok hatását. Az orexin a szervezetben szabályozza az éberséget, az alvást és az étvágyat.
Az alvászavarok az Alzheimer-kór korai, figyelmeztető jelei lehetnek, amelyek megelőznek más tüneteket, például a memóriavesztést és a kognitív hanyatlást. A kutatók úgy vélik, hogy az alvás elősegítése lehetőséget nyújthat az Alzheimer-kór megelőzésére, lehetővé téve az alvó agynak, hogy megtisztítsa magát a fennmaradó fehérjéktől és a nap egyéb "hulladéktermékeitől".
Az Annals of Neurology-ban megjelenő tanulmány két éjszakára terjedt ki. 38 önkéntes résztvevőt, 45 és 65 év közötti embereket vizsgáltak, akiknél nem mutatkozott kognitív károsodás jele, és nem voltak alvásproblémáik.
A páciensek különböző adag suvorexant vagy egy placebo pirulát kaptak, egy órával azután, hogy a kutatók mintát vettek tőlük a cerebrospinális folyadékból. Ezt követően 36 órán át - amíg a résztvevők aludtak, valamint a következő napon és éjszaka folyamán - kétóránként további mintákat gyűjtöttek, hogy mérjék a fehérjeszintek változását.
Az alvásban nem voltak különbségek a csoportok között, ám az insomniára általában használt suvorexant adagtól 10-20%-kal csökkent az amyloid-béta koncentrációja a placebóhoz képest.
A magasabb dózisú suvorexant ideiglenesen csökkentette a hiperfoszforilált tau szintjét is, ami a tau fehérje módosított formája, és kapcsolatba hozható a tau csomópontok kialakulásával, a sejthalállal. Ez a hatás azonban csak néhány tau forma esetében volt megfigyelhető, és a tau koncentrációja visszatért az eredeti szintjére az altató bevételét követő 24 órán belül.
A kutatók abban reménykednek, hogy a jövőbeni tanulmányokban idősebb felnőtteken, akik hónapokig szednek altatót, esetleg mérhetnek tartós hatást is a fehérjeszintek csökkenése kapcsán. Ugyanakkor számolnak a függőség veszélyével, amellyel az altatók hosszabb ideig történő alkalmazása együtt jár.
