Új célpont Alzheimer-kór ellen: a TSPO fehérje szerepe a korai felismerésben és megelőzésben

Az Alzheimer-kór évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt kezd pusztítani, láthatatlanul, fokozatosan roncsolva az agy szerkezetét. A betegség tünetei – memóriazavar, beszédromlás, gondolkodási nehézségek – csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor a neuronális károsodás már előrehaladott, és a folyamat visszafordíthatatlan. A betegség jelenlegi kezelése csupán korlátozott hatékonyságú, és az olyan célpontok, mint az amyloid-béta vagy tau fehérjék eltávolítása, százával buktak el a klinikai vizsgálatok során.

Tomás R. Guilarte professzor, a Florida International University (FIU) agykutató csoportjának vezetője, egy új potenciális célpontra hívja fel a figyelmet: a TSPO fehérjére (translocator protein 18 kDa), amely korai biomarkerként szolgálhat és terápiás célpontként is szóba jöhet. A kutatás eredményeit az Acta Neuropathologica folyóiratban publikálták.

A TSPO normál körülmények között igen alacsony szinten van jelen az agyban. Ám ha az agy egyensúlya felborul – például neuroinflammáció következtében –, koncentrációja emelkedni kezd, és ez a gyulladásos válasz folyamatosan erősödik és terjed. Guilarte csapata a legmodernebb képalkotó eljárások segítségével elsőként tudta meghatározni, hol és mikor jelenik meg először a TSPO az Alzheimer-kóros agyban.

A kutatók tovább vizsgálták, mely glia-sejtek (elsősorban microglia és astrocyták) felelősek a TSPO-jelek kibocsátásáért. Megfigyeléseik szerint a microgliák, amelyek közvetlen közelében helyezkedtek el az amyloid plakkoknak, mutatták a legnagyobb TSPO-expressziót. Ráadásul ezek a sejtek már másfél hónapos egérmodellekben is magas TSPO-szintet mutattak – emberi megfelelőjük körülbelül 18–20 éves korban lenne. Fontos megfigyelés volt az is, hogy nőstény egerekben magasabb TSPO-szintek jelentkeztek, ami összhangban van a humán adatokkal: az Alzheimer-betegek kétharmada nő.

A kognitív hanyatlás jelei csak öt hónappal később jelentkeztek, amikor a plakkok továbbterjedtek más agyterületekre, és a TSPO-szintek is tovább nőttek. Emberi Alzheimer-agyszövetben is hasonló mintázatot figyeltek meg. A mintákat Kolumbia északnyugati hegyvidéki falvaiból származó páciensek adták, akik öröklődő Alzheimer-formában szenvedtek, gyakran már a 30-as vagy 40-es éveikben tüneteket mutatva, és az 50-es éveikben elhunytak.

Bár a kutatás főként genetikai eredetű, korai kezdetű Alzheimer-esetekre fókuszált, Guilarte úgy véli, hogy a neuroinflammáció döntő szerepet játszhat az összes Alzheimer-formában, így a sporadikus, késői kezdetű változatban is.

A kutatócsoport már megkezdte a következő vizsgálati fázist, amelyben késői kezdetű humán Alzheimer-agymintákat elemeznek, a kolumbiai Universidad de Antioquia idegtudományi kutatócsoportjával együttműködésben.

„Az egyik legnagyobb probléma az Alzheimerrel kapcsolatban az, hogy az emberek öregedési betegségként tekintenek rá, ami késlelteti a diagnózist” – fogalmaz Martinez-Perez, a csapat tagja. „A valóság azonban az, hogy a betegség évtizedekkel korábban kezdődik, és minél több biomarkert és terápiás célpontot találunk, annál közelebb kerülünk a személyre szabott, célzott kezelésekhez.”

Daniel A. Martinez-Perez et al, Amyloid-β plaque-associated microglia drive TSPO upregulation in Alzheimer's disease, Acta Neuropathologica (2025). DOI: 10.1007/s00401-025-02912-4