Küzdelem a méhnyakrák ellen: HPV-védőoltás és rendszeres szűrés

A méhnyakrák a nők körében világszerte a negyedik leggyakoribb rosszindulatú daganattípus, miközben egyike azoknak a daganatos megbetegedéseknek, amelyek kialakulása – az orvostudomány jelenlegi állása szerint – szinte teljes mértékben megelőzhető lenne. Magyarországon évente körülbelül 1000–1200 új beteget diagnosztizálnak, és 400–500 nő veszti életét méhnyakrák következtében.

A HPV elleni védőoltás és az évenkénti szűrés együttesen kulcsszerepet játszik a megelőzésben. Az OECD 2025-ös jelentése szerint Magyarországon a szervezett méhnyakrák szűrés részvételi aránya 2022-ben mindössze 26 százalék volt, ami jelentős csökkenést jelent az előző évekhez képest. A szakértők szerint a megelőzés érdekében évenkénti szűrés javasolt. A méhnyakrák kialakulásáért ugyanis szinte teljes mértékben a humán papillomavírus (HPV) felelős. A rendszeres szűrések révén hatékonyan megelőzhető lenne.

Bár élete során a legtöbb, legalább egy szexuális partnerrel rendelkező nő és férfi átesik HPV fertőzésen, a fertőzések egy része átmeneti. Ennek oka, hogy a HPV-t az immunrendszer az esetek többségében néhány hónap vagy egy-két év alatt képes legyőzni. Ez nagy különbség például a herpesz- vagy a HIV-vírussal szemben, amelyek jelenleg nem gyógyíthatóak, a fertőzés a szervezetben marad. A HPV tehát nem feltétlenül jelent élethosszig tartó fertőzést, de ha tartósan fennmarad, akkor nagymértékben növeli a nőknél a méhnyakrák, a férfiaknál pedig a szájüregi és garatrák kialakulásának kockázatát.

Nem minden HPV egyforma – alacsony, közepes és magas kockázatú típusok is vannak

A HPV-nek legalább 200 altípusa ismert, amelyeket a daganatkeltő potenciáljuk alapján három fő csoportba sorolnak:

•        Alacsony kockázatú típusok: főként enyhébb elváltozásokat okoznak (pl. 6, 11, 42, 43, 44).

•        Közepes kockázatú típusok: gyakrabban fordulnak elő daganatmegelőző állapotokban (pl. 31, 33, 35, 51, 52, 58).

•        Magas kockázatú típusok: jelentősen növelik a méhnyakrák esélyét (pl. 16, 18, 45, 56).

A HPV-tesztek nemcsak a fertőzést mutatják ki, hanem „tipizálják” is a vírust, vagyis azonosítják, melyik típust hordozza a páciens. Ez segít az orvosnak abban, hogy a megfelelő ellenőrzést vagy kezelést válassza. A méhnyakrák kialakulásához tartós HPV-fertőzés szükséges, amelynek hátterében több hajlamosító tényező is állhat. Ide tartozik minden, ami gyengíti az immunrendszert: a dohányzás, a tartós stressz, a HIV-fertőzés, valamint a gyakori partnercsere, a visszatérő hüvelyi gyulladások vagy a Chlamydia-fertőzés.

A HPV elleni védőoltás akkor a leghatékonyabb, ha a nemi élet megkezdése előtt adják be. Magyarországon a 12 éves lányok és fiúk számára ingyenesen elérhető a 2018 óta forgalomban lévő, kilenc komponensű HPV-oltás, amelyet iskolai program keretében biztosítanak. A „komponensek” azt jelentik, hogy az oltás többféle HPV-típus ellen nyújt védelmet: köztük a 16-os és 18-as típus ellen, amelyek a méhnyakrákok körülbelül 70 százalékáért felelősek, valamint több olyan típus ellen is, amelyek más daganatokat vagy nemi szervi szemölcsöt okozhatnak. Az oltás felnőttkorban is beadható, egészen 55 éves korig. Bár a védelem ideális esetben még fertőzés előtt alakul ki, felnőttek számára is érdemes a vakcinát felvenni, mert egyrészt nem mindenki találkozott minden HPV-típussal, másrészt az oltás több törzs ellen is védelmet adhat a jövőbeni fertőzésekkel szemben.

Fontos hangsúlyozni, hogy a védőoltás önmagában nem elegendő. Az oltás csupán bizonyos HPV-típusok ellen nyújt védelmet, ezért az évenkénti rákszűrés elengedhetetlen. A méhnyakrák ugyanis hosszú évek alatt, különböző rákmegelőző állapotokon keresztül alakul ki. Ezeket a korai elváltozásokat a szűrővizsgálat időben felismeri, és gyógyszeresen vagy kisebb műtéti beavatkozással teljes mértékben gyógyíthatók.

A szűrés különösen azért létfontosságú, mert a betegség kezdetben általában nem okoz panaszt. A tünetek – például a rendellenes hüvelyi vérzés, a szokatlan folyás vagy az együttlét utáni pecsételő vérzés – többnyire már előrehaladott állapotban jelentkeznek, amikor a kezelés jóval nehezebb vagy akár már nem is lehetséges.

A szakértők a rendszeres, évenkénti szűrés megkezdését a nemi élet elkezdése utáni egy éven belül javasolják, és hangsúlyozzák, hogy a vizsgálatot panaszmentes állapotban is, rendszeresen, évente egyszer érdemes elvégeztetni.