Hatékonyabb a veserák elleni új gyógyszer a standard terápiánál
A Dana Farber Cancer Institute által végzett randomizált, fázis 2 klinikai vizsgálat eredményei szerint jobb volt a hatásossága az új vizsgálati gyógyszernek a metasztatikus veserák kezelésében, mint a standard elsővonalbeli kezelésnek.
Az új hatóanyaggal, a kabozantinibbel kezelt személyeknél hosszabb volt a progresszióig eltelt időtartam, mint a szunitinibbel kezelt betegek esetében (amely az elmúlt évtizedben a standard kezdőterápia volt metasztatikus veserákban).
Az előzetes adatok azt is alátámasztották, hogy a kabozantinib-kezelés eredményeként a halálozás kockázata is 20 százalékkal csökkent.
A Journal of Clinical Oncology folyóiratban megjelent közlemény szerzője szerint „ezek az eredmények rendkívül jelentősek a klinikai gyakorlat és a veserákban szenvedő betegek kilátásai szempontjából”.
A metasztatikus vesesejtes karcinóma többnyire gyógyíthatatlan, de a kutatóknak sikerült olyan tényezőket meghatározniuk, amelyek alapján a betegek a kimenetel szempontjából jó, mérsékelt és rossz kockázatú csoportokba sorolhatóak. Ebben a klinikai vizsgálatban 157 beteg vett részt, akik közül 81 százalék tartozott a mérsékelt kockázatú és 19 százalék a rossz kockázatú csoportba. A betegek nem kaptak előzőleg más terápiát. 36 százalékuknál csontmetasztázis állt fenn, ami tovább rontotta a betegség prognózisát.
A metasztatikus vesesejtes karcinóma elleni leghatékonyabb gyógyszerek jelenleg az angiogenezist gátló VEGF-inhibitorok. Ezek a vegyületek megakadályozzák a daganat vérellátásának kialakulását, ezáltal lelassítják vagy meg is állítják a tumor növekedését. A kabozantinib és a szunitinib is VEGF-inhibitor, a kabozantinib viszont gátolja a MET és AXL onkogéneket is, amelyeknek szerepük van a VEGF-inhibitorokkal szembeni rezisztencia kifejlődésében.
Az Exelixis által kifejlesztett kabozantinibet 2016 elején engedélyezte az FDA az előrehaladott veserák másodvonalbeli kezelésére. Ez a klinikai vizsgálat (A031203 CABOSUN) a kabozantinibet és a szunitinibet kezdő terápiaként hasonlította össze.
A vizsgálat elsődleges végpontja a progressziómentes túlélés volt, ami a kabozantinib esetében 8,2 hónap volt, a szunitinib esetében pedig 5,6 hónap. A kabozantinib 43 százalékkal csökkentette a betegség progressziójának és a halálozásnak az arányát szunitinibbel összehasonlítva.
A teljes válaszarány jobb volt a kabozantinibbel kezelt betegeknél: 46 százalékuknál teljes vagy részleges választ sikerült elérni, ami a szunitinib csoportban 18 százalék volt.
A vizsgálati elrendezésnek nem volt célja a teljes túlélési arányok összehasonlítása, de a kutatók szerint a viszonylag rövid utánkövetés során gyűjtött előzetes adatok alapján a kabozantinibbel való kezelés hatására a halálozás kockázata 20 százalékkal csökkent.
A két gyógyszer biztonságossági és mellékhatásprofilja hasonló volt egymáshoz és más, vesesejtes karcinóma kezelésére alkalmazott VEGF-inhibitorokhoz.
