Kutatók a H5N1 és HIV elleni antitest-terápiák kifejlesztésén dolgoznak
A kutatás célja egy olyan monoklonális antitestekből álló panel kifejlesztése, amely a H5N1 vírus több részét célozza meg, hogy nyomon kövesse a vírus időbeli fejlődését, és azonosítsa a vírus több variánsát célzó lehetséges kezeléseket.
A kutatók új antitestterápiákat fejlesztenek a fertőző betegségek kezelésére, azzal a céllal, hogy csökkentsék a fertőzések, például a madárinfluenza súlyosságát, és gyógyítsák a krónikus betegségeket, például a HIV-t. A szintetikus antitestek hatékonyabbá tehetik az olyan betegségek elleni vakcinákat is, mint a COVID-19.
Runhong Zhou, a Hongkongi Egyetem immunválaszokat kutatója szerint a monoklonális antitesteket széles körben alkalmazzák vírusellenes terápiákban az ebola, a légzőszervi syncytial vírus (RSV) és a SARS-CoV-2 COVID-19 vírus okozta súlyos fertőzések kezelésére. A madárinfluenza elleni vírusellenes szerek fejlesztésére irányuló korábbi erőfeszítések azonban nem voltak ilyen sikeresek, mivel a vírus mutációkon megy keresztül, amelyek csökkentik a kezelés hatékonyságát – teszi hozzá. A COVID-19 elleni antitestgyógyszerek is ugyanezen okból váltak idővel kevésbé hatékonyakká.
A H5N1 madárinfluenza ellen Zhou és kollégái egy olyan antitestet fejlesztettek ki, amelynek két célpontja van: a vírus felszínén található fehérjék törzsrésze és a személy sejtjein található receptorok. Sejtalapú kísérletekben azt találták, hogy az antitest a madárinfluenza vírus több élő törzsét semlegesítette, és jobb volt a csak egy specifikus antigént célzó monoklonális antitestmodellnél a vírusrészecskék sejtekhez való tapadásának vagy azokba való bejutásának megakadályozásában.
Eredményeik arra utalnak, hogy a vírus törzsének és a gazdaszervezet receptorainak egyidejű megcélzása „jó stratégia az antitestek hatékonyságának fokozására” – mondja Zhou, aki a múlt héten Melbourne-ben megrendezett Pandemic Research Alliance International Symposiumon bemutatta eredményeit ezen a területen. Az azonban még mindig nem világos, hogy meddig tart a védelem, vagy hogy az antitestkezelés képes-e olyan mutációkat kiváltani a vírusban, amelyek lehetővé teszik, hogy az kikerülje az immunrendszert.
Azok az antitestek, amelyek képesek kötődni a SARS-CoV-2 erősen konzervált részeihez, segíthetnek a vakcináknak abban, hogy hatékonyak maradjanak még a vírus mutációja esetén is. Chen és csapata a SARS-CoV-2 részecskefelszínének számos olyan területét azonosította, amelyek nem változnak, amikor a vírus mutáción megy keresztül. Azt is megállapították, hogy számos, ezeket a erősen konzervált területeket célzó antitest hatékonyan semlegesített különböző koronavírusokat, beleértve a súlyos akut légzőszervi szindrómát okozó SARS-CoV-1-et, a SARS-CoV-2 variánsait, valamint néhány, a tobzoskákban és denevérekben található koronavírust.
A HIV-fertőzéssel kapcsolatos tanulmányok azt is kimutatták, hogy rövid ideig tartó antitestekkel történő kezelés megváltoztathatja az immunrendszer működését – mondja Lewin. „Bizonyítékok vannak arra, hogy az antitest beadása után javul a vírussal szembeni kontroll képessége” – teszi hozzá –, még akkor is, ha a személy már nem kapja tovább az antitestet.
Lewin és más kutatók modellezték az immunválaszt, amikor széles spektrumú antitesteket adnak HIV-fertőzött embereknek az antiretrovirális terápia alatt vagy közvetlenül utána. Arról számoltak be, hogy az antitestterápia azt jelentheti, hogy az embereknek már nincs szükségük antiretrovirális szerekre, amelyek általában élethosszig tartó kezelést jelentenek.
