Oralis antikoagulánsok: az önellenőrzés haszna
E gyógyszerek adásával kapcsolatosan nagyszámú terápiás evidencia került publikálásra, de az önellenőrzés és önkezelés, a betegek önmenedzselése tekintetében az adatok nem konzisztensek. Ennek tisztázása céljából készítettek a szerzők egy meta-analízist, amelyben elemezték az egyedi betegadatokat, és rámutattak néhány nem kellően elemzett részletre, pl. mikor lép fel az első nagyobb vérzés, thromboembolia, (megfelelő) kezelés mellett mikorra várható a halálozás.
Módszerek
A szerzők az Embase (1980—2009) és a Medline (1966—2009) Ovid verziójának adataiból dolgoztak, kizárólag a randomizált klinikai vizsgálatokat vették figyelembe a minél nagyobb szenzitivitás elérésére. Megkeresték az egyes tanulmányok szerzőit, elkérték az egyedi betegadatokat, a fenti elsődleges végpontok definiálásával. Előre specifikálták az alcsoportokat: életkor, nem, a terápiavezetés módja (kórházi kezelés, alapellátás), önellenőrzés módja paraméterek szerint. Külön kezelték a műbillentyűvel bíró betegeket, a pitvarfibrilláció eseteit. Az ún. random-effect model módszert alkalmazták a halmozott kockázatok értékelésére, figyelték az interakciókat is.
Eredmények
1357 közlemény-kivonat alapján, 11 klinikai vizsgálat eredményei kerültek értékelésre, 6417 beteg adatai, valamint 12 800 betegév nyomonkövetése. Az önmonitorozó csoportban jelentős mértékben csökkent a thromboemboliás események száma (hazard ratio 0,51; 95% CI 0,31-0,85), a nagyobb haemorrhagiák (0,88, 0,74-1,06) ill. a halálozás (0,82, 0,62-1,09) viszont jelentősen nem mérséklődött. Az 55 év alatti betegek esetén igen jelentősen csökkent a thrombosisok száma (hazard ratio 0,33, 95% CI 0,17-0,66), hasonlóképpen a mechanikus billentyűviselők esetén (0,52, 0,35-0,77). Az időskorúaknál (aggkorúak, ?85 év, n=99) a kezelés nem okozott jelentősebb mellékhatást, nemvárt hatást.
Szerzők szerint az eredmények rávilágítottak arra, hogy oralis antikoagulánsok alkalmazásakor a betegek önellenőrzése és önmenedzselése bármely életkorban hasznos és biztonságos módszer.
forrás:
http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2811%2961294-4/fulltext
Szponzorált tartalom
