PSA-mérés és túldiagnosztizálás az ausztrál háziorvosi gyakorlatban

Módszerek

Ausztráliai, városi háziorvosi praxisokat vontak be a vizsgálatba, férfi-járóbeteg rendeléseket, valamint vidéki praxisokat, ahol változó elérhetőségű volt az urológiai szakrendelés. Résztvevők: 32 városi és vidéki praxis. 11 vegyes életkorú orvosnő került beválasztásra, változó klinikai tapasztalattal és betegpopulációval. Vizsgálati végpontok: hogyan és miért javasolják/nem javasolják a háziorvosok – tünetmentes -férfibetegeik számára a PSA-vizsgálatot.

Eredmények

A háziorvosi tevékenység kapcsán négy heurisztikai modellt állítottak fel a háizorvosok preferenciáinak leírására a PSA-tesztelést és túldiagnosztizálást illetően. (1) Azok a háziorvosok, akiknél legfontosabb az aluldiagnosztizálás elkerülése, (2) akik egyes esetenként elemzik az alul- és túldiagnosztizálást, (3) Akik számára a túldiagnosztizálás elkerülése a fő cél, és (4) akiket egyáltalán nem érdekel a túldiagnosztizálás kérdésköre. A heurisztikával kapcsolatos (személyi) tényezők, szempontok: a háziorvos napi rutinja (tesztek, kommunikáció, válaszok a betegek számára), a háziorvosok különböző ismeretei (klinikai tapasztalat, orvosi jogi szabályozók, terápiás irányelvek, evidenciák), klinikai kimeneteli oldal: a PSA-vizsgálattal kapcsolatos konzekvenciák, döntés, tapasztalatok. Egyes heurisztikai modellek jobban illettek a betegek preferenciáihoz mint mások.

Következtetés

Az ausztrál háziorvosok körében végzett vizsgálat szerint a PSA-teszttel kapcsolatos gyakorlatuk jelentősen összefüggött a prosztatarákot illető alul-/túldiagnosztizálási gyakorlattal. A betegek ellátása meglehetősen változékony, háziorvosaik döntéseitől, és klinikai tapasztalatától függ. A jövőbeni stratégia főként arra irányul, hogy elkerülje a felesleges túldiganosztizálást.

http://bmjopen.bmj.com/content/5/3/e006367.short?g=w_open_current_tab