Pszichiátria: az időrengés vége?

A pszichiátriában az utóbbi néhány év hasonlóképpen zajlott. A DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders kiadását követő általános düh és kritika Amerikán (USA) jóval túlterjedt. A kritikus hangok két táborra szakadtak. Az Allen Franceshez csatlakozó hangok szerint a pszichiátria korábban valid tudományos és klinikai ágazat volt, de a DSM-5 olyan gátakat nyitott meg, amelyek téves "címkézésekhez" vezethetnek, és a gyógyszergyári marketinget is tévútra vihetik. Frances megpróbálta megvédeni a DSM-IV-et, amely ilyen értelemben még szemben úszott az árral…

Mások számára pedig nem csupán a DSM-5 került a kritikák kereszttüzébe, hanem gyakorlatilag a pszichiátria, mint orvosi szakág kérdőjeleződött meg. James Davies pszichoterapeuta és antropológus szerint "a pszichiátria az utóbbi 40 évben az orvosi és technológiai modell dominanciája miatt számos kárt okozott a sérülékeny embereken való segítés jelszava mögött."

A viták sok keserűséggel jártak, de a pszichiátria továbbra is az orvostudomány szerves része maradt. A szkepticizmus pedig Thomas Szasz működéséig nyúlik vissza… Stefan Priebe tavaly a British Journal of Psychiatry folyóiratban ezt írta: "Lényegében 30 év óta nincsen olyan új antipszichotikum vagy antidepresszáns, hangulatjavító, amely jelentős mértékben hatékonyabb lenne, mint az akkori gyógyszerek. A jelenkor major pszichoterápiái viszont már kirajzolták modelljeiket" valamint: “az alapkutatások fejlődése nem vezetett áttöréshez a kezelések terén."

Ezért is volt meglepő hogy az APA (American Psychiatric Association) 2014 májusi, New Yorkban tartott ülésén milyen optimista hangok szólaltak meg. A leköszönő elnök, Jeffrey Lieberman egy viccel indított "meg kell gyónnom önöknek, azt a megrázó dolgot, számomra örömet okozott, hogy az APA elnöke lehettem…" A pszichoanalitikus beállítottságú tagokban felmerülhetett a gyanú, hogy az elnök csak defenzív taktikaként mondja mindezt, de sokkal inkább valódi örömöt és meglepetést váltott ki ez a bejelentés. A programban számos tudományos és klinikai újdonság is helyet kapott. Például a mentálisan érintett terhesek ellátását, gondozását illető kérdések, amelyek az USA-ban sok esetben a nők emberi jogainak kérdéskörét is alapvetően érintik.

A DSM-5-tel kapcsolatosan: ha valóban a pszichiátria bibliájának tekintjük, agnoszticizmus – sőt ateizmus kezd kibontakozni ezen a téren. Az APA meetingen számos érdekes téma hangzott el. Az egyik ilyen az ausztrálok által kezdeményezett headspace iniciatíva fiatal emberek esetén, amely holisztikus támogató modell és nem izolált pszichiátriai diagnózis. A másik az amerikai National Institute of Mental Healths kutatási domén kritériumai, a működési alapdimenziók meghatározásával.

A harmadik pedig egy veterán (Eric Kandel) és egy ifjú titán (Karl Deisseroth) közös javaslata, melynek lényege, hogy az idegtudomány kutatási eredményeinek lefordítása a klinikum nyelvére hosszú-hosszú utazás után végre a horizontra érhet. Az emberi elme komplexitásának tanulmányozása önmagában is komoly tudományos törekvés, és ebben a pszichiátereknek kulcsfontosságú szerep jut.

Ha mindezt összerakjuk, kialakul lassan a jövőkép: egy olyan pszichiátriáé, ahol a mentális distresszt átélő emberek nem stigmatizáltak, hanem személyre szabott módon kaphatnak kezelést, amely saját erősségeikre és gyengeségeikre, szükségleteikre épül, szociális, emocionális, kognitív és fizikai jólétük értelmében egyaránt. A pszichiátria napjainkban "még nincsen jól", de úgy gondoljuk, hogy helyrejön és virágzásnak indul. Sok a tennivalónk.

http://www.thelancet.com/journals/lanpsy/article/PIIS2215-0366%2814%2970265-2/fulltext