Az anorexia és a bulimia nervosa globális terhe 18 millió főre nőtt, és 2050-ig tovább emelkedik
A Global Burden of Disease 2023 program adatai alapján 204 ország és terület anorexia nervosa és bulimia nervosa okozta prevalenciáját és egészségvesztését vetették össze 1990 és 2023 között, majd előrejelzést készítettek 2050-re.
A vizsgálat felépítése
A JAMA Psychiatry-ban október 28-án online megjelent elemzés a GBD 2023 módszertanára épül. A kutatók szisztematikus irodalmi áttekintésekből, lakossági felmérésekből és halálozási nyilvántartásokból származó adatokat egyesítettek. A becslések az anorexia nervosára és a bulimia nervosára külön-külön, DSM- vagy ICD-diagnosztikai definíciók alapján készültek. Az irodalomkutatás a PsycINFO, az Embase és a PubMed adatbázisokra, valamint szürke irodalomra és szakértői konzultációra terjedt ki. A GBD 2017 óta 59 új hivatkozás került a modellbe.
A betegségteher mutatói a prevalencia, a fogyatékossággal élt évek (YLD) és a fogyatékossággal korrigált életévek (DALY) voltak. Halálozást csak az anorexia nervosára becsültek, mert a bulimia nervosa esetében a ritka mortalitási adatok miatt megbízható modell nem volt építhető. A bulimia nervosa becsléséhez a visszaemlékezési időszakok és a diagnosztikai kritériumok eltéréseit MR-BRT-keresztillesztéssel (crosswalk) korrigálták. A prevalenciát a DisMod-MR 2.1 bayesi metaregressziós keretrendszerrel számították. Az előrejelzés 2024-től 2050-ig a lakosság nem, kor és terület szerinti bontására épült. Az 1990 és 2019 közötti adatokból indult ki, hogy a COVID-19-járvány torzító hatását elkerüljék.
Becsült betegszám és megoszlás 2023-ban
2023-ban világszerte 18,1 millió ember (95%-os bizonytalansági intervallum: 13,9–24,0 millió) élt anorexia nervosával vagy bulimia nervosával. Ez 100 000 lakosra vetítve 225,6 korstandardizált prevalenciát jelent. Az érintettek 69,4%-a, azaz 12,6 millió fő nő, 5,5 millió fő (30,6%) férfi volt. Az esetek 41,2%-a a 10–24 éves korosztályban fordult elő.
Az alcsoportokat tekintve 3,92 millió ember anorexia nervosával, 14,2 millió pedig bulimia nervosával élt. A két kórkép együtt 3,83 millió DALY-t okozott. Ebből 847 000 az anorexia nervosára, 2,98 millió a bulimia nervosára esett. Az anorexia nervosa miatt becsült halálozás 237 eset volt (95%-os bizonytalansági intervallum: 116–373).
A nemek közötti különbség jelentős: a korstandardizált prevalencia nők körében 318,3, férfiaknál 135,7 volt 100 000 lakosra vetítve. A két betegség együttes prevalenciája a 20–24 évesek között érte el a csúcsát (487,3/100 000). Külön vizsgálva az anorexia nervosa a 15–19 éves, a bulimia nervosa a 30–34 éves korcsoportban volt a leggyakoribb (133,8, illetve 388,8/100 000).
Három évtized trendje
Az esetszám 1990 és 2023 között 71,0%-kal nőtt, a korstandardizált prevalencia 20,6%-kal. Az anorexia nervosa esetszáma 57,9%-kal, a bulimia nervosáé 75,1%-kal emelkedett. A korstandardizált prevalencia-növekedés 17,0%, illetve 21,7% volt. A DALY-k száma 70,5%-kal gyarapodott, a korstandardizált DALY-ráta pedig 20,5%-kal emelkedett.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az elemzés nem választja szét az emelkedés összetevőit. A növekedés tükrözhet valódi epidemiológiai változást, a diagnosztikai kritériumok módosulását, tágabb társadalmi és viselkedési folyamatokat, valamint a modell szerkezetét is. A korstandardizált ráta emelkedése ugyanakkor azt jelzi, hogy a teher növekedése nem magyarázható kizárólag demográfiai változással.
A nemek szerinti bontás szerint a férfiak esetszáma 74,6%-kal, a nőké 69,5%-kal emelkedett. A korstandardizált prevalencia férfiaknál 22,9%-kal, nőknél 19,8%-kal nőtt. A DALY-ráta változása hasonló képet mutatott: férfiaknál 23,0%, nőknél 19,6% volt a növekedés. A nők körében tehát továbbra is jóval magasabb a betegségteher, de a relatív emelkedés a férfiaknál valamivel nagyobb volt.
Földrajzi különbségek
A legmagasabb korstandardizált prevalenciát a magas jövedelmű régiókban mérték, különösen Ausztralázsiában (946,4/100 000) és Nyugat-Európában (502,4/100 000). Országszinten Ausztrália vezetett 1026,5/100 000-rel, a legalacsonyabb érték Szomáliában volt (78,1/100 000). Regionálisan a legalacsonyabb prevalencia a közép-szubszaharai Afrikában adódott (114,8/100 000). A szerzők szerint a magas jövedelmű térségek értékei az epidemiológiai különbségek mellett az adatok jobb elérhetőségét is tükrözhetik.
A relatív növekedés Kelet-Ázsiában volt a legnagyobb (61,5%), ezt követte Dél-Ázsia (48,5%) és Délkelet-Ázsia (44,2%). A kelet-ázsiai emelkedés egybeesett a térség gyors gazdasági növekedésével és mély társadalmi-gazdasági átalakulásával. A prevalencia 204 országból 156-ban nőtt, 11 országban csökkent. A legnagyobb növekedést Egyenlítői-Guineában (92,6%), a legnagyobb csökkenést Venezuelában (27,2%) regisztrálták. Kelet-Európában az esetszám 9,2%-kal mérséklődött.
A modell szerint 2050-re 21,8 millió ember (95%-os bizonytalansági intervallum: 16,0–28,6 millió) élhet e két kórképpel. Ez 20,3%-os emelkedés 2023-hoz képest. Ebből 4,7 millió anorexia nervosás, 17,0 millió bulimia nervosás lenne. A korstandardizált prevalencia az előrejelzés szerint 255,2/100 000-re nő.
Értelmezés és korlátok
Az új becslések magasabbak a korábbi GBD-iterációkénál, ami részben a módszertani finomításokkal függ össze. Ugyanakkor általában alacsonyabbak a más tanulmányokban közöltnél. A szerzők ezt az eltérő beválogatási szempontokkal magyarázzák: kizárólag DSM- vagy ICD-kritériumok szerint definiált eseteket vettek figyelembe, az önbevalláson alapuló diagnózisokat pedig kizárták. A bulimia nervosa magasabb becsült prevalenciája az anorexia nervosáéhoz képest összhangban áll a közösségi epidemiológiai vizsgálatokkal. A regiszteradatok eltérő mintázata azzal magyarázható, hogy a bulimia nervosa gyakrabban marad felismeretlen, és ritkábban jár alacsony testsúllyal vagy kórházi felvételt igénylő instabilitással.
Több korlát is szűkíti az eredmények értelmezhetőségét. Az alacsony jövedelmű országokból kevés a jó minőségű elsődleges adat, ezért a finom földrajzi összehasonlításokat óvatosan kell kezelni. A bizonytalansági intervallumok nem fedik le a nehezen számszerűsíthető torzító tényezőket. A binge eating disorder és az egyéb meghatározott evészavarok hiányoznak, mivel nem állt rendelkezésre felmérésekből levezetett fogyatékossági súlyuk. Az evészavarok teljes terhe ezért valószínűleg alulbecsült. A fogyatékossági súlyok többnyire magas jövedelmű országok közösségi felméréseiből származnak, és nem súlyossági fokozatonként tagoltak. Az anorexia nervosa miatti halálozás becsült értéke rendkívül alacsony, mert a korai halál gyakran az azonnali okhoz, például másik betegséghez vagy sérüléshez kerül. A hosszú távú előrejelzéseket a diagnosztikai gyakorlat és az esetfelismerés változásai mindkét irányban torzíthatják.
Szakpolitikai következtetések
A szerzők az evészavarok megelőzésének, korai felismerésének és ellátásának beépítését javasolják a nemzeti mentálhigiénés tervekbe. Strukturált felismerési útvonalakat tartanak szükségesnek az iskolákban és az alapellátásban. Erőforrásokat kérnek a személyzet képzésére, és azt, hogy az evészavarok rendszeresen szerepeljenek a mentális egészségügyi surveillance-ben. Kiemelik a megbélyegzés és a hozzáférési akadályok kezelését. A jobb lakossági szintű surveillance különösen az alacsony és közepes jövedelmű környezetben, illetve az alulfelismert csoportokban, például a férfiak körében fontos.
Forrás: Bai R, Dong W, Wang X, Zhang A, Santomauro DF; GBD Eating Disorders Collaborators. Global Burden of Anorexia Nervosa and Bulimia Nervosa, 1990 to 2023, With Forecasts to 2050: A Global Burden of Disease Study 2023 Analysis. JAMA Psychiatry. Online megjelenés: 2026. október 28. doi:10.1001/jamapsychiatry.2026.3457
Ez a cikk mesterséges intelligencia segítségével készült, majd szerkesztőségünk áttekintette, korrigálta és jóváhagyta. A hivatkozott forrásokat szerkesztőségünk választotta, és a tartalom pontosságának, időszerűségének biztosítása érdekében a szöveget az eredeti forrással összevetette.
