Reformra szorul az ellátórendszer finanszírozása

Molnár Attila megjegyezte, hogy a kórházi menedzsmentek évtizedek óta ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, vagyis az ellátásra kapott alacsony díjtételeket próbálják összhangba hozni a betegellátás önköltségének emelkedésével. Utalt arra is, hogy az uniós forrásokból megvalósuló beruházások hasznosak ugyan, de a későbbiekben gondot okozhat ezen infrastruktúra működtetése.

A finanszírozási források és az ellátandó feladatok inkoherenciája tapasztalható - mondta az EGVE-vezető a napi.hu által rendezett fórumon.

Az egyesület számításai szerint az elmúlt időszakban háromhavi finanszírozás került ki a rendszerből. Mint mondta, az egészségügyi ellátók adósságának évről évre történő központi rendezésére szükség van, de ez nem valódi konszolidáció. Véleménye szerint az egészségpolitikának az adósság újratermelődését kellene kezelnie, ehhez viszont az elvont forrásokat kellene visszavezetni az ágazatba, mert így a kezelés csak tüneti.

Molnár Attila előadásában beszélt arról is, hogy a tervek szerint az állam átvenné az infrastruktúra működésének finanszírozását, azonban nehéz lesz meghúzni a működési költségek határait, hiszen ezek szorosan összefüggnek a betegellátással. Valódi megoldást az jelentene, ha felülvizsgálnák az úgynevezett teljesítményvolumen-korlátot, és nem a meglévőket "vágnák ketté" működtetésre és betegellátásra. Ehhez azonban többletforrás szükséges.

Molnár Attila kiemelte, a jól működő, jó minőségű és mindenki számára elérhető egészségügy nem képzelhető el fejlett egészségipar nélkül, hiszen ez az ágazat GDP-t termel, adót fizet és foglalkoztat, így ebbe a szegmensbe is szükségesek a befektetések.

A múlt évi központi béremelésről szólva - szükségességét nem vitatva - Molnár Attila azt mondta, ez súlyos beavatkozás volt az intézmények kompetenciájába és a kórházak belső jövedelmi viszonyaiba, és bérfeszültségeket okozott. Azt pedig diszkriminációnak minősítette, hogy a kórházi ellátáshoz szorosan kapcsolódó gazdasági-műszaki területen dolgozók nem kaptak béremelést.

Molnár Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az elkövetkező években mennek nyugdíjba a Ratkó-korszakban születettek, és az aktív munkavállalók számának csökkenése érzékenyen fogja érinteni a kórházakat is.

A kórházi beszállítók adósságmenedzselése szekcióban Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke előadásában azt mondta: szeptember elején 62,8 milliárd forint volt a kórházak lejárt tartozása. Hozzátette, ez a szám emelkedni fog, hiszen szeptember-októberben lényegesen több a beteg, mint a nyári hónapokban. A kórházak legnagyobb hitelezői a beszállítók, vagyis a gyógyszer-nagykereskedők és az orvostechnikai eszközök szállítói.

Sándor Marianna, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége kórházi tagozatának elnöke elmondta, a második negyedévben meghaladta a 13 milliárd forintot a kintlévőségük, ebből 5,6 milliárd a lejárt tartozás. Megjegyezte, hogy az adósság újratermelődése felgyorsult az utóbbi években.

Tamás Viktor, az Orvostechnikai Szövetség alelnöke is arról számolt be, hogy a kórházi adósságrendezés ellenére növekszik a lejárt tartozásállomány, és a teljes lejárt kintlévőség 35 százaléka az orvostechnikai cégeket követelése.

A kórházi központi közbeszerzésekről szólva a résztvevők elmondták, bizonyos esetekben hozott megtakarítást a módszer, de például a gyógyszerek esetében nem minden termék szerepel a központi közbeszerzési listán. Tamás Viktor hozzátette, hogy az orvostechnikai eszközök esetében - mivel széles a kínálat - nehezen értelmezhető a közbeszerzés, és sikeressége nagyban függ egy kórház profiljától és méretétől.

Az alelnök megjegyezte, folyamatosan tárgyalnak a kórházakkal a kifizetések mértékéről, átütemezéséről, és eddig nem korlátozták a szállítást a tartozások miatt. A gyártók nehéz helyzetben vannak, hiszen míg várnak a jogos pénzükre, a be nem folyt teljesítés után adót, bért kell fizetniük, és sok kis- és középvállalkozásnak okoz problémát a kórházak nem időben történő fizetése. Velkey György szerint a hatékonyságnövelés gátja az alacsony GDP-arányos ráfordítás, a forráshiány.

Némethi Erika, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója arról beszélt, hogy az új, innovatív gyógyszerek befogadása Magyarországon lassú és nehézkes, és sokszor kizárólag a költségvetés, nem pedig a betegek szempontjai érvényesülnek. Ezért az egyesület érdemi egyeztetést kíván kezdeményezni az érintettekkel konkrét, a sok szereplő számára elfogadható átalakítási javaslatok megfogalmazására.

Úgy véli, alapvetően megújított rendszerre, kiegyensúlyozott, több szempontú gyógyszer-értékelési rendszerre van szükség, növelni kell a társadalmi rálátást a gyógyszerek befogadási folyamatára, és szét kell választani a szervezeti felelősséget is. Némethi Erika szerint szükség van a támogatási kulcsok rendszerének egyszerűsítése is.