Rend a káoszban: orvosi szempontból nem magyarázható tünetek az alapellátásban

A diagnózis rendet, kiszámíthatóságot teremt a páciens számára, így könnyebben tudja kezelni betegségét is. Az orvosi szempontból nem magyarázható tünetek viszont érzékennyé, és szociokulturális szempontból is sebezhetővé teszik a beteget. Az orvos természetesen küzd, és mindent megpróbál megtenni betegéért. A vizsgálat célja e kérdéskör lehetséges tisztázása volt klinikai diagnózissal nem rendelkező betegek körében.

Módszerek, eredmények

A tematikus analízis 24 ausztrál háziorvosnál zajlott, félig strukturált interjúk formájában. A betegséggel való megküzdés kulcskérdései az alábbiak voltak: az orvos elkötelezettsége a beteg problémája iránt, a betegség megnevezésére irányuló igény, a diagnózis hiánya miatti károsodás lehetséges minimalizálása. A megküzdés része volt annak tudatosítása, hogy nincsen diagnózis, nincsen elérhető kezelés és nem lehet tudni a betegség kimenetelét sem.

A klinikai szempontból nem magyarázható tünetekkel bíró betegek menedzselése szakmai és személyes kihívás egyben. A vizsgálatban résztvevő orvosok tudták, hogy számukra sikerélmény valószínűleg csak hosszú távon mutatkozhat.

Megbeszélés

A betegség diagnózisának ismerete nélkül a háziorvos úgy kell bánjon betegével, hogy nincsen tudatában a betegség normálisnak tekinthető szociális markereinek. Diagnózis, prognózis és kezelési irányelvek híján igen nehéznek bizonyul a káoszban rendet teremteni.

Milyen ajánlásokat tehetünk a háziorvosi gyakorlat számára?

• Fogadjuk el, hogy a beteg szenved. A nem diagnosztizált beteg szégyelli és stigmatizáltnak érzi magát. Pozitív terápiás légkört úgy teremthet az orvos, ha tisztelettel és empátiával tekint a betegére.

• Maradjunk betegcentrikus gondolkodásúak. A háziorvos számára alapvető, hogy támogatást kapjon empatikus beteggondozása számára.

• Gondolkodjunk felelős módon. A betegek sok esetben "vándorolnak" az egészségügyi intézmények között, főként, ha megkapták a "nehéz eset, bonyolult eset" minősítést. A háziorvosnak e kérdésben kulcsszerepe van, mivel tulajdonképpen ő a beteg "ügyvédjeként" szerepel.

• Döntsük el viszonylag korai fázisban, hogyan lehet a fiziológiás koncepciót és a kezelési elveket inkorporálni a terápiás megközelítésbe, hogy a beteg fizikális – és pszichés egészsége is megőrizhető legyen, Ha a háziorvosnak van pszichoterápiás képzettsége, tréningje, ez segíthet ebben a kérdésben egyfajta integratív gondolkodásmód kialakításában.

• Gondolkodjunk úgy, hogy minél csekélyebb mértékű legyen a beteg károsodása. Fogadjuk el, hogy nemcsak a nem felismert betegség jelent kockázatot, de a sok felesleges – esetleg veszélyes – vizsgálat is. Ennek potenciális veszélye csak fokozhatja a diagnózismentes állapot miatt érzett feszültséget.

• Forduljunk a gyógyítás felől a kezelés felé. Az orvos meg kell értse, hogy a betegség menedzselésének fókusza a gyógyítás helyett a betegséggel való megküzdés…

RACGP Volume 42, No.7, July 2013 Pages 501-502