Reszuszcitáció és túlélési arányok kórházon belüli szívrohamokat követően

Jelenleg nem ismeretes, a kórházban elszenvedett szívrohamokat követően milyen hosszú ideig kell végezni a reszuszcitációt, annak leállításáig. Szerzők azt vizsgálták, hogy az újraélesztési kísérletek tartama kórházak között hogyan változik, és magasabb-e a hosszan újraélesztett betegek túlélési aránya, mint a rövid ideig reszuszcitáltaké.

Módszerek

2000 – 2008 között 64 339 beteget vizsgáltak 435 amerikai (USA) kórházban, akik szerepelnek a „Get With The Guidelines-Resuscitation registry” nyilvántartásában. Minden kórházat illetően kiszámították a reszuszcitáció átlagos tartamát a nem-túlélők tekintetében, amely mutatószáma a hosszabb időtartamú újraélesztési törekvésnek. Statisztika: multilevel regressziós modell, elsődleges végpont a szívroham után a spontán keringés visszatérése és és a túlélés a kórházi elbocsátásig.

Eredmények

31.198/64.339 (48,5%) beteg esetén észlelték a keringés spontán visszatérését és 9912 esetben (15,4%) maradtak életben a kórházi elbocsátásig. A spontán keringés visszatérését túlélőek esetén a reszuszcitáció átlagos időtartama 12 perc volt (IQR 6-21) összevetve a nem-túlélőkkel: 20 perc (14-30). Összevetették a legrövidebb idejű reszuszcitáció kvartilist a leghosszabb idejűvel, ebben az esetben az arányok: legrövidebb idő, nem-túlélők esetén (16 perc [IQR 15-17]), leghosszabb idő: 25 perc [25-28]) és itt magasabb volt a spontán keringés visszatérésének esélye: (adjusztált kockázat aránya: 1,12, 95% CI 1,06-1,18; p<0,0001) és a kórházi elbocsátásig történő túlélés (1,12, 1,02-1,23; 0,021).

Megbeszélés

A reszuszcitáció időtartama kórházanként változik. Bár a szerzők az eredmények alapján nem határoztak meg optimális időtartamot ennek definiálására, úgy látszik, hogy a reszuszcitáció idejének meghosszabbodása javíthatja a nagykockázatú populáció túlélési esélyeit.

Támogató: American Heart Association, Robert Wood Johnson Foundation Clinical Scholars Program, National Institutes of Health.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(12)60862-9/fulltext