Háztartási terhek az egészségügyben: gyógyszerre és járóbeteg-ellátásra megy a legtöbb

A „kettős” finanszírozási szerkezet képe

A GKI a KSH adatai alapján elemezte, hogy az egyes ellátási területeken mekkora arányban jelenik meg az állami és a háztartási finanszírozás. A tartós, súlyosabb állapotokhoz kapcsolódó alrendszerekben a közpénz dominál: 2023-ban a hosszú ápolási idejű ellátások költségeinek 93%-át, a gyógyító és rehabilitációs fekvőbeteg- és egynapos ellátások 94,7%-át, a klinikai laboratóriumi, diagnosztikai és betegszállítási szolgáltatások 87%-át, a prevenciós alrendszer kiadásainak 75,3%-át az állam fedezte.

Ezzel szemben több „mindennapi” tételnél erős a közvetlen lakossági szerepvállalás. A GKI szerint a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök területén a kiadások jelentős részét a háztartások saját forrásból állják, és a járóbeteg-ellátásban is magas a zsebből fizetés, részben az alacsonyabb állami hozzájárulás és a magánegészségügyi igénybevétel miatt.

Mennyi az annyi: háztartási kiadások és szerkezetük

A GKI becslése szerint egy átlagos magyar háztartás 2023-ban a közterheken (adókon, járulékokon) felül átlagosan 272 ezer forintot költött közvetlen egészségügyi kiadásokra. Ennek legnagyobb része gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre ment (152 ezer forint), míg a járóbeteg-ellátásra átlagosan 89 ezer forint jutott.

A kiadási szerkezetet összefoglalva a GKI azt írja: a lakossági magánegészségügyi kiadások közel fele gyógyszerekre és segédeszközökre fordítódik, a járóbeteg-ellátás pedig a magánkiadások mintegy harmadát adja. Az elemzés külön felhívja a figyelmet arra is, hogy a prevencióra fordított kiadások aránya alacsony, holott a megelőzés hosszabb távon mérsékelhetné a későbbi, költségesebb ellátások szükségességét.

Emelkedő közfinanszírozási arány, változatlan zsebkockázat

A teljes képet árnyalja, hogy 2023-ban az egy főre jutó összes egészségügyi kiadás 503 ezer forint volt, amelyből 371 ezer forintot az állam finanszírozott. Ez 73,7%-os közfinanszírozási arányt jelent, ami magasabb a 2019-es 68,7%-nál. A GKI szerint a növekvő állami részarány egyik fő oka az egészségügyi dolgozók béremeléséhez kapcsolódó többletkiadás.

A finanszírozási arány javulása ugyanakkor nem feltétlenül oldja a háztartások mindennapi zsebfizetési kényszerét ott, ahol a rendszer működésének „érintkezési pontjai” vannak a lakossággal: a gyógyszerkiváltásnál, az eszközbeszerzéseknél és az ambuláns ellátás egy részénél. A GKI összegzése ezért „kettős képről” beszél: a hosszabb távú, súlyos ellátásokban az állam viseli a fő terheket, miközben több gyakori tételnél a háztartások közvetlen kiadásai meghatározóak.

Mit érdemes figyelni a következő időszakban

Szakpolitikai szempontból a friss adatok legfontosabb üzenete, hogy a közfinanszírozás arányának emelkedése mellett is megmaradhat a lakossági terhelés olyan tételeken, amelyek nagy esetszámuk miatt széles társadalmi rétegeket érintenek. A GKI által kiemelt alacsony prevenciós arány pedig arra utal, hogy a források szerkezetén belül lehetne nagyobb hangsúlyt helyezni a későbbi ellátási igényt csökkentő beavatkozásokra.

A következő hónapokban különösen informatív lehet annak nyomon követése, hogy a járóbeteg-ellátásban és a gyógyszer/segédeszköz területen történik-e érdemi elmozdulás a terhek megoszlásában, illetve milyen hatása van a finanszírozási trendekre a bérkiadásokhoz kötődő állami többlet.