OECD egészségügyi pillanatkép: kedvezőtlen hazai tendenciák, ellentmondásos rendszer
Az OECD frissen publikált, 2025-ös „Health at a Glance" című jelentése ismételten ráirányítja a figyelmet a magyar egészségügyi rendszer mélyen gyökerező problémáira. Míg az alapvető ellátásokhoz való hozzáférés papíron szinte teljes körű, a lakosság egészségi állapota, a megelőzhető halálozási mutatók és a finanszírozási környezet továbbra is komoly aggodalomra adnak okot a nemzetközi összehasonlításban. Az adatok egy alulfinanszírozott, humánerőforrás-hiánnyal küzdő és modernizációra szoruló rendszer képét festik le, amelyben a pozitívumok csak elszórtan jelennek meg.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) évente megjelenő, átfogó egészségügyi jelentése a tagországok rendszereinek teljesítményét és a lakosság egészségi állapotát veszi górcső alá. A 2025-ös kiadvány Magyarország számára kedvezőtlen képet fest, különösen a legfontosabb egészségügyi mutatók tekintetében.
A születéskor várható élettartam hazánkban 76,7 év, ami 4,4 évvel marad el az OECD-átlagtól. Ez a szignifikáns különbség önmagában jelzi az ellátórendszer és a népegészségügyi helyzet kihívásait. A lakosság szubjektív egészségérzete is rosszabb az átlagnál: a magyarok 9,6%-a ítélte rossznak vagy nagyon rossznak az egészségi állapotát, szemben az OECD 8%-os átlagával.
Riasztó halálozási statisztikák
Különösen aggasztóak a halálozási adatok. A megelőzhető halálozás aránya százezer főre vetítve Magyarországon 249, ami drasztikusan meghaladja a 145-ös OECD-átlagot. Ez a mutató arra utal, hogy a hatékony népegészségügyi beavatkozásokkal és prevencióval elkerülhető halálesetek száma rendkívül magas.
Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet a kezelhető betegségek miatti halálozás terén is, ahol a 141-es hazai érték áll szemben a 77-es átlaggal. Mindezek hátterében olyan kockázati tényezők állnak, mint a kiugróan magas, 24,9%-os dohányzási ráta (OECD-átlag: 14,8%). A hazai 10,3 liter/fő éves fogyasztás messze meghaladja a 8,5 liter/fős átlagot. A fizikai aktivitás tekintetében valamivel jobb a kép, bár itt is van min javítani: a magyar felnőttek 33%-a nem végez elegendő mozgást, ez 3 százalékponttal marad el az OECD-átlagtól.
Alulfinanszírozott rendszer
A jelentés részletesen kitér az egészségügyi rendszer erőforrásaira és finanszírozására, ahol szintén komoly lemaradások láthatók. Magyarország a GDP-jének mindössze 6,5%-át fordítja egészségügyre, miközben az OECD-átlag 9,3%. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás (3303 dollár) szintén messze elmarad az 5967 dolláros átlagtól, ami egyértelműen jelzi a szektor krónikus alulfinanszírozottságát.
Paradox módon a megelőzésre fordított kiadások aránya (3,4%) megfelel az OECD-átlagnak, ami azt sugallja, hogy a rendelkezésre álló források allokációja nem feltétlenül optimális a kedvezőtlen egészségügyi mutatók fényében.
Kritikus humánerőforrás-helyzet
A humánerőforrás-helyzet különösen kritikus. Míg 1000 lakosra átlagosan 3,9 orvos jut a tagországokban, addig nálunk csak 3,6. Az ápolók esetében pedig még drámaibb a szakadék: a 9,2-es átlaggal szemben mindössze 5,5 ápoló jut ezer főre.
Ellentmondásos infrastruktúra
Az ellátáshoz való hozzáférés és az infrastruktúra területén ellentmondásos a kép. Pozitívumként említhető, hogy a lakosság 96%-a hozzáfér az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, és a beoltott gyermekek aránya is eléri a 100%-ot. Emellett a kórházi ágyak száma (6,5/1000 fő) meghaladja a 4,2-es OECD-átlagot.
Ugyanakkor az elavult infrastruktúrára utal, hogy a modern diagnosztikai eszközökből jelentős a hiány: egymillió lakosra mindössze 18 CT- és MRI-készülék jut, szemben az 51-es átlaggal. Ez a hiányosság hozzájárulhat a hosszú várólistákhoz és a diagnosztika késlekedéséhez.
A lakossági elégedettség is beszédes: bár kevesen jelzik, hogy nem jutnak ellátáshoz, az ellátás elérhetőségével csupán a magyarok 41%-a elégedett, míg az OECD-átlag 64%.
Összegzés
Az OECD 2025-ös jelentése egy olyan magyar egészségügyi rendszert mutat be, amely bár biztosítja az alapvető hozzáférést, súlyos finanszírozási és humánerőforrás-hiányosságokkal küzd. A lakosság egészségi állapota, a magas megelőzhető halálozás és a jelentős lemaradás a diagnosztikai infrastruktúrában sürgős, strukturális beavatkozásokat tesz szükségessé. A prevencióra fordított átlagos mértékű költés ellenére a népegészségügyi eredmények javításához célzottabb programokra és a kockázati tényezők hatékonyabb kezelésére van szükség.
