Sok helyen foglalkoztatja az eutanázia kérdésköre a döntéshozókat

Az eutanázia helyzete más és más a világban, de kétségkívül egyre több helyen engedélyezik, derül ki a tudas.hu összeállításából.

hirdetés

Aktív eutanáziának azt nevezik, amikor valaki (többnyire orvos, vagy más egészségügyi szakember) saját kezűleg, többnyire méreginjekcióval idézi elő egy másik ember halálát annak, vagy gondviselőjének kívánságára. Ilyen lehetőség Európában jelenleg csak a Benelux országokban van. Ám az is aktív eutanáziának számít, ha az orvos csak a végzetes beavatkozás lehetőségét teremti meg, de a halálra készülő maga veszi be, vagy adja be magának a mérget. Svájcban ez a lehetőség áll fenn, ahogy Németországban, Ausztriában, és Finnországban is.

Az eutanázia kérdésköre igen sok helyen foglalkoztatja a törvényhozókat. S bár az eutanázia erkölcsi megengedhetősége egészen Szókratészig, Platónig és az ókori sztoikus filozófusokig vezethető vissza, a legalizálására indult első modern kori mozgalom 1935-ben indult Angliában. A fogyatékosok meggyilkolására létrehozott náci eutanázia program és a nürnbergi per óta azonban eutanázia helyett Jellen Judit egészségügyi szakjogász szerint jobb lenne az életvégi döntés kifejezést használni, amely a legutóbbi időben terjedni is kezdett a szakirodalomban. Általában is mind több fejlett országban engednek egyre nagyobb teret a beteg döntéseinek és aktív részvételének saját kezelésében, s ennek keretében változik az eutanázia helyzete is. Magyarországon – Spanyolországgal, Nagy-Britanniával, Olaszországgal és Norvégiával együtt – bizonyos, szigorúan meghatározott körülmények esetén egy 1997-es törvény alapján arra van lehetőség, hogy ha a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő 18 éven felüli páciens úgy dönt, hogy elutasítja az életét meghosszabbító beavatkozásokat, ennek helyt adhatnak. Ez tulajdonképpen a passzív eutanázia. Erre a magzat védelme miatt terhesek esetében nincs mód. Jellen Judit rámutat, hogy az amúgy nem jogszabálynak minősülő orvosi etikai kódex ezzel kapcsolatban igen érdekesen fogalmaz. A gyógyíthatatlan és végső állapotban lévő betegek esetében szóba jövő palliatív terminális medicina esetében nincs szó gyógyításról, csak a testi és lelki szenvedés csökkentése a cél. A kódex miközben leszögezi, hogy ez nem eutanázia, a szenvedést csökkentő kábító hatású anyagok adagolásánál leírja, hogy először kis adagokkal kell kezdeni, majd a szenvedés fokozódásával az orvos akár olyan adaggal is élhet, amely a szenvedés csökkentésével együtt vélhetően a halál bekövetkezésének lehetőségét is előbbre hozza. Ennek az egyes szakértők szerint ugyan nem szándékolt, de mégiscsak közvetlen és aktív eutanázia módszernek a mikéntjét persze nagyon nehéz mérlegelni, hiszen az ilyenkor adagolt kábítószerhez a beteg hozzászokik és ugyanazon hatás eléréséért ezért is muszáj növelni az adagokat. A csökkentés viszont elvonási tünetekkel is járhat. A különösen érzékeny húzd meg, ereszd meg helyzetben rendkívül fontos az orvos felelőssége, aki ilyenkor természetesen a szenvedést akarja enyhíteni és nem a beteg halálát előidézni – írja a tudas.hu.

Szerző:

PHARMINDEX Online

Forrás:

Tudás.hu

Ajánlott cikkek