Szívelégtelenség és mortalitási adatok 2-es típusú diabetesben alogliptin kezelés mellett (az EXAMINE vizsgálat)

Módszerek

2-es típusú diabetes (T2DM), és az előző 15-90 napban lezajlott akut coronaria szindróma együttes előfordulása esetén a betegeket két csoportra osztották alogliptin vs. placebo, valamint a diabetes standard kezelése és cardiovascularis prevenció. Az előre specifikált explorációs MACE végpont: az összes mortalitás, a nem fatális myocardialis infarctus, a nem fatális stroke, instabil angina miatti sürgős revascularisatio, és a szívelégtelenség miatt bekövetkező kórházi felvétel. A post-hoc analízisben szerepelt a cardiovascularis halálozás, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció, (mely utóbbit az anamnesztikus szívelégtelenség és a kiinduláskor mért agyi natriuretikus peptid, BNP koncentráció határozott meg. Elemezték az N-terminális pro-BNP értékek változását is a kezelés 6. hónapjáig.

Eredmények

5380 betegből 2701 kapott alogliptint, 2679 placebot, a nyomon követés átlagosan 533 napig tartott (IQR 280–751). A kiterjesztett MACE végpontot alogliptin esetén 433 (16•0%), placebo esetén pedig 441 (16,5%) betegen észlelték [HR] 0,98, 95% CI 0,86–1,12). A szívelégtelenség miatt bekövetkező hospitalizáció első eseményként zajlott 85 (3,1%) betegen az alogliptin vs. 79 (2,9%) betegen placebo esetén (HR 1,07, 95% CI 0,79–1,46). Az alogliptin nem gyakorolt hatást a cardiovascularis halálozás kompozit eseményeire, és a post hoc analízisben a szívelégtelenség miatt bekövetkező hospitalizációk számára sem (HR 1,00, 95% CI 0,82–1,21), az eredmények nem tértek el a kiindulási BNP-koncentrációkban sem. Az NT-pro-BNP koncentráció szignifikánsan csökkent, és a két csoportban hasonlónak mutatkozott.

Következtetés

T2DM esetén társuló akut coronaria szindróma mellett az alogliptin adása nem növelte a szívelégtelenséggel kapcsolatos klinikai kimenetelek számát.

http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736%2814%2962225-X/abstract