Szívelégtelenség: újabb terápiás lehetőségek

A szívelégtelenség (továbbiakban HF) a 65 év feletti, idős korosztály hospitalizációjának egyik vezető oka, és a betegek több mint 50%-a a diagnózist követő 5 éven belül meghal. A HF egyik legfontosabb kockázata a hypertonia. A RAAS (renin–angiotenzin–aldosteron)-blokkolók, és a béta-blokkolók a hypertonia és HF kezelésének sarkalatos pontjai, világszerte a legnagyobb arányban felírt gyógyszercsoportok közé tartoznak. E két csoport alkalmazása csökkenti a szív oxigénigényét.

A két csoporttal végzett nagyméretű, és mérföldkő-vizsgálatok alapján igazolt, hogy jelentős mértékben csökkentik a HF okozta mortalitást. A meglévő terápiák mellett is magas azonban a kórházi, ismételt hospitalizációk aránya. A HF prevalenciája az idősek korcsoportjában növekszik, a korszerű intervenciók ugyan növelik az infarktus utáni túlélést, de HF kialakulhat. Ezért is igen fontos az újabb terápiás entitások megtalálása.

A thrombosis-kutatás utóbbi években mutatott fellendülése, az új oralis antikoagulánsok megjelenése nagy lendületet adott annak a területnek. Ezzel összemérve a HF terén igen csekély az előrelépés, a kutatás-fejlesztés "pipeline"-jában kevés az új szer klinikai fázisban.

Új eredmény a neprilysin megjelenése. A vegyület metalloproteáz, számos szövetben előfordul, ismert a 80-as évek vége óta, mint vazoaktív peptidek lebontó enzime. A neprilysin túlzott aktivitása megfigyelhető egyes HF betegeken, mely vazokostrinkcióhoz és hypertoniához vezet. Fejlesztettek neprilysin-gátló szereket, a hypertonia és a HF kezelése céljából. Ilyen pl. az LCZ696, amely kombináció: valsartan + a sacibutril nevű neprilysin-gátló együttese, ezeket összefoglaló néven ARNi szereknek nevezik (angiotenzin receptor-neprilysin inhibitor).

2014-ben publikálták a Fázis III, PARADIGM-HF vizsgálat eredményeit, ahol összevetették az LCZ696 és az enalapril hatásait krónikus szívelégtelenség esetén. Az LCZ696 eredményesebbnek bizonyult, és a vizsgálat áttörést jelent a HF kezelése terén. Az LCZ696 jelenleg áll törzskönyvezés alatt az FDA-nál és az EMÁ-nál is, tehát rövidesen Európában is bevezetésre kerülhet, nagy szakmai várakozások előzik meg a forgalomba hozatalát.

Egy másik terápiás út lehet a szívizom ATP-ázzal kapcsolatos beavatkozás. Az Omecamtiv mecarbil fejlesztés alatt álló szer, aktiválja a szívizom ATP-áz enzimét, fokozza a szívben a miozin keresztkötések kialakulását, így javítja a szívizom kontrakciót, növeli a kilökött vérvolument, viszont nem befolyásolja az oxigénigényt, a pulzust és a vérnyomást. A Fázis II, COSMIC-HF vizsgálatban most folyik a betegtoborzás, az első eredmények év végére várhatóak.

Felmerült természetesen az őssejtterápia lehetősége is szívelégtelenség esetén. Számos klinikai vizsgálat zajlott e téren csak őssejtekkel, illetve őssejtterápia + gyógyszeres kezelés révén. Az eredmények egyelőre nem, konzisztensek. További kutatás szükséges annak megítéléséhez, hogy a betegek egy része miért nem reagál az őssejterápiára, és ennek hatékonysága növelhető-e valamilyen metodika révén.

Ennél is újabb esély lehet a microRNS-sel kapcsolatos terápiás intervenció. Kimutatott, hogy HF-betegeken a microRNS-profil szabályozása károsodott, és azonosították az ezzel kapcsolatos terápiás ágenseket, az ún. antisense oligonucleotidokat. Állatkísérleteken egyelőre biztatóak az eredmények, de ez még nem lefordítható humán vizsgálatokra, mivel a modell "egysíkú", a humán betegség viszont összetett. Az egyik legfontosabb akadály egyelőre az anti-microRNS-ek szállítása a hatás helyére. A terápiás siker tehát valószínűleg ezen múlik, olyan karrier-ágensek megtalálásán, amelyek a szívizom megfelelő helyeire eljuttatják e vegyületeket.

Forrás, további részletek:

http://www.ebiomedicine.com/article/S2352-3964%2815%2900045-6/fulltext