Alapvető célcsoport a hatókörben részletezett szakmák orvosai, napi gyakorlatukhoz igyekszik az irányelv a legújabb bizonyítékokra épülő ajánlásokat tenni. További célja, hogy a döntéshozók, ellátásszervezők részére áttekinthető irányvonalat biztosítson, amely a szolgáltatások tervezéséhez a legújabb bizonyítékokra épülő támpontot nyújt. Javasolható minden betegnek és hozzátartozóiknak, betegképviseletek és civil szervezetek számára, akik az irányelv elolvasásával összefoglaló szakmai tájékoztatást kapnak a hazai ellátás lépéseiről.
Az irányelv útmutató kíván lenni a pánikbetegek diagnosztizálásában és kezelésében résztvevő szakmák (háziorvosok, házi gyermekorvosok, belgyógyászok, pszichiáterek, gyermekpszichiáterek, neurológusok, pszichológusok, pszichoterapeuták) számára. Az irányelv célja a szakmai kompetenciák biztonságos növelése, ezáltal a szűrés és felismerés javítása, a korszerű kezelési lehetőségek elsajátításával pedig a terápiás hatékonyság növelése. Mivel a pánikbetegek az egészségügy különböző szintjein jelennek meg, az irányelv igyekszik rámutatni a szakmák közötti lehetséges együttműködésekre. Az irányelv hasznos lehet a szakmai döntéshozók, ellátásszervezők számára is, korszerű, bizonyítékon alapuló orvoslásra támaszkodó ismeretanyagával a világszerte elfogadott és követendő megközelítést képviselve. Az irányelv célja továbbá, hogy a betegek,betegképviseletek és egyéb civil szervezetek számára az ellátás szabályaiba betekintést nyújtson.
Az irányelv célja a (1) várandósság ideje alatt fellépő pszichiátriai zavarok kezelése, szükség esetén a szülés pszichiátriai háttérrel történőbiztosítása, követése, vagy (2) a szülés után kialakult - leggyakrabban - gyermekágyi depresszió vagy pszichózis korai kezelése elsősorban annak érdekében, hogy a kezelés idején a szoptatás, illetve a gyermekkel való kontaktus folyamatosan biztosítva legyen, és az érintett felnőtt is hatékonyan gyógyuljon (Ahlqvist-Björkrothés mtsai, 2016).
Autizmus spektrum zavarokban érintett gyermekek, felnőttek és családjaik, a gyermek- és felnőttkori ellátó- valamint a döntéshozó rendszer. Az "Irányelv" elsősorban gyermekpszichiátriai/klinikai szempontok alapján készült, de érvényes az érintetteket ellátó többi szakmák: gyermekgyógyászat, pszichiátria, gyermekneurológia és neurológia, klinikai pszichológia, pszichológia, gyógypedagógia, pedagógia, szociális ellátás területén is. Konkrét cél, hogy az érintettek és családjaik ellátása- és életminősége javuljon. További célja áttekinthető szempontok biztosítása a döntéshozók, és ellátásszervezők, valamint az érdekképviseletek és civil szervezetek számára az ehhez szükséges szolgáltatások tervezéséhez, melyek a hosszabb távú társadalmi megtérülés lehetséges biztosítékai.
Az irányelv útmutató kíván lenni a gyermek-, serdülőkori mentális sürgősségi állapotok diagnosztizálásában és kezelésében résztvevő szakmák (háziorvosok, házi gyermekorvosok, gyermekorvosok, sürgősségi orvosok, mentőorvososok, mentőtisztek/ápolók, gyermekpszichiáterek, pszichológusok, pszichoterapeuták) számára. Az irányelv célja a szakmai kompetenciák biztonságos növelése, ezáltal a diagnosztika és a felismerés javítása, a korszerű kezelési lehetőségek elsajátításával pedig a terápiás hatékonyság növelése. Az irányelv igyekszik rámutatni a szakmák közötti együttműködés szükségességére, a betegutak fontosságára. Az irányelv hasznos lehet a szakmai döntéshozók, ellátásszervezők számára is, korszerű, bizonyítékon alapuló orvoslásra támaszkodó ismeretanyagával a nemzetközileg elfogadott és követendő megközelítést képviselve. Az irányelv célja továbbá, hogy a betegek, betegképviseletek és egyéb civil szervezetek számára az ellátás szabályaiba betekintést nyújtson.
Az elsődleges cél, egy általánosan alkalmazható, azonos elméleti és gyakorati alapokon nyugvó gyakorlat létrehozása. A hatókör meghatározásakor vizsgálni kell az ellátottakat és az ellátókat is. Az agresszióval járó mentális sürgősségi állapotok ellátását sokszor a mentőszolgálat, vagy a háziorvos, házi gyermekorvos kezdi. A jelen útmutató olyan általános elemeket is tartalmaz, amely mind a prehospitális, mind a kórházi szakaszban (gyermekgyógyászati, gyermek-pszichiátriai osztályon) is jól használhatók.
A nyomási fekély kialakulásának megelőzése (rizikószűréssel, kényelmi eszközök és prevenciós kötszerek alkalmazásával), táplálásterápia, mobilizálás, terápia. A jelenlegi egészségügyi szakmai irányelv az adaptációt segítő ápolástudományi és ehhez szorosan kapcsolódó egyéb szakellátási (elsősorban rizikófelmérés, prevenció, sebkezelő és mozgásképesség növelő) egészségügyi teendőkkel foglalkozik. Megfogalmazza azt a közös célt, melynek érdekében a nyomási fekély megelőzéséért, kezeléséért, ápolásáért, és gondozásáért felelős szakemberek együttműködnek.
