Új kutatási eredmények az EGFR-mutáns tüdőrák kezelésében

• A LUX-Lung 7 klinikai vizsgálat azt igazolta, hogy az afatinib szignifikánsan csökkenti a tüdőrák progresszióját (PFS: progression-free survival) és a kezelés sikertelenségének rizikóját (TTF: time to treatment failure), valamint növeli a tumorválaszt adó betegek arányát (ORR: objective response rate) gefitinibhez képest anélkül, hogy kedvezőtlenül befolyásolná az egészségfüggő életminőséget, a kezelés biztonsági profilját és a tolerabilitást¹
• Az eredmények fontos gyakorlati információkat jelentenek az EGFR-mutáns tüdőrákot kezelő klinikai onkológusoknak

A LUX-Lung 7 vezető vizsgálója és a közlemény első szerzője Keunchil Park Professzor, a szöuli Sungkyunkwan Orvostudományi Egyetemen működő Samsung Medical Center Innovatív Rákgyógyászati Intézetének (ICMI) igazgatója (Szöul, Dél-Korea) véleménye szerint „a vizsgálat kulcsfontosságú üzenete, hogy szignifikáns és klinikailag jelentős hatásosság különbség mutatkozott az afatinib és a gefitinib között, amely több végpontban is igazolódott, emellett az előre definiált alcsoportelemzések is közel szignifikáns különbségeket mutattak”.  

A LUX-Lung 7 eredményei szerint az afatinib 27%-al, szignifikánsan csökkentette a tüdőrák progressziójának valószínűségét gefitinibhez képest. A PFS-ben megmutatkozó előny az idő előrehaladtával egyre kifejezettebbé vált. Két éves kezelési idő után, a progressziómentes betegek számaránya még több mint kétszer annyi volt az afatinib karon, mint a gefitinibbel kezelt betegek között (18 hónap után: 27% vs 15%, 24 hónap után: 18% vs 8%).

Emellett az afatinibbel kezelt betegek szignifikánsan hosszabb ideig voltak kezelés alatt, és a kezelés sikertelenségének rizikója (TTF) is 27%-al csökkent gefitinibhez képest. Az afatinib karon szignifikánsan magasabb volt az objektív tumorválaszt mutató betegek számaránya is (klinikailag jelentős méretcsökkenés a célléziókban) gefitinibhez képest (70% vs 56%), 10,1 hónap vs 8,4 hónap medián kezelési időkhöz képest, az afatinib javára. A harmadik, elsődleges végpontként definiált medián teljes túlélés (OS) eredmények egyelőre még nem meghatározhatóak, ismertetésük csak később várható.

A LUX-Lung 7-ben mind az afatinib mind a gefitinib hasonló javulást hozott a betegek számára fontos klinikai események tekintetében, emellett az egészségfüggő életminőségben sem volt különbség a két készítmény között. Mindkét terápia jól tolerálhatónak bizonyult, amit a kiesési ráták azonossága is alátámasztott (6,3% vs 6,3%). A kezelések során jelentkező mellékhatások konzisztensek voltak a már korábban megismert biztonsági profilokkal, mindkét gyógyszer tekintetében.

A súlyos, nemkívánatos események előfordulási aránya 44,4% volt afatinibbel és 37,1% gefitinibbel^.

A leggyakoribb grade 3-as vagy annál súlyosabb mellékhatások afatinibbel a hasmenés (12,5%) és bőrpír/acne (9,4%), még gefitinibbel az aszpartát aminotranszferáz (AST)/alanin aminotranszferáz (ALT) emelkedések (8,8%) valamint a bőrpír/acne (3,1%) voltak. A gyógyszer alkalmazásával összefüggésbe hozható interstíciális tüdőbetegség kialakulását jelentették 4 esetben gefitinibbel, még afatinib esetében ez a probléma nem alakult ki egy betegnél sem. Dózismódosításra csak az afatinib esetében volt lehetőség azon betegek esetében, ahol ez a jobb mellékhatás menedzsmenthez vezetett. A gefitinib csak egy hatáserősségben volt elérhető, esetében nem volt lehetőség dózismódosításra.

A LUX-Lung 7 vizsgálatról

A LUX-lung 7 az első olyan globális, head-to-head összehasonlító klinikai vizsgálat, melyben második és első generációs EGFR TKI-t hasonlítanak össze (afatinib vs gefitinib) EGFR-mutáns tüdő-adenokarcinomás betegek elsővonalú kezelésében. A fázis IIb vizsgálatban 319, előrehaladott EGFR-mutáns NSCLC-ben (Del19 és L858R) szenvedő beteget választottak be. A vizsgálat elsődleges végpontjai voltak a független vizsgálók által megállapított medián PFS, a kezelés sikertelenségének rizikója (TTF) és a teljes túlélés (OS). Másodlagos végpontokként szerepeltek az objektív tumorválasz ráta (ORR), a betegség kontroll ráta, a tumor összehúzódás, a betegek által fontosnak tartott klinikai események jelentése és a biztonsági profil.

Eredmények: az afatinib a gefitinibhez képest szignifikánsan javította:

• PFS (HR=0,73; 95% CI, 0,57-0,95; p=0,0165; medián 11,0 hónap afatinib vs 10,9 hónap gefitinib. A PFS-ben mutatkozó javulás konzisztens volt az előre meghatározott alcsoportokban, mint nem, kor, rassz és EGFR mutáció típus
• A kezelés sikertelenségének rizikója (HR=0,73; 95% CI, 0,58-0,92; p=0,0073; median TTF: 13,7 hónap afatinib vs 11,5 hónap gefitinib
• ORR (70% vs 56%, p=0,0083)

Az afatinib a világ több mint 60 országában törzskönyvezett gyógyszer az EGFR-mutáns NSCLC elsővonalú kezelésére. Az gyógyszer ebben az indikációban történő engedélyezése a LUX-Lung 3 klinikai vizsgálat elsődleges végpontjaként megjelölt medián PFS-en alapul, mely azt igazolta, hogy az afatinib szignifikánsan késlelteti a tumornövekedést a standard kemoterápiához képest. Emellett az afatinib az első olyan gyógyszer, amely teljes túlélésben (OS) is szignifikáns előnyt mutat kemoterápiához képest speciális típusú EGFR mutációk esetén.  A szignifikáns OS előny egymástól függetlenül a LUX-Lung 3 és LUX-Lung 6 vizsgálatokban is megmutatkozott kemoterápiához képest az egyik gyakori EGFR mutációban, a 19-es exon deléciójában.