Új kutatási eredmények semaglutid és degludec inzulin kombinált alkalmazásával kapcsolatban

A fázis 3 SWITCH vizsgálatok eredményei igazolták, hogy hosszú hatású bázisinzulinnal (Tresiba) való kezelés jelentősen csökkentette a teljes, nokturnális és súlyos hypoglykémiát. A SWITCH 1 vizsgálatban 1-es típusú diabéteszben szenvedő, Tresiba-val kezelt betegeknél glargin inzulinnal összehasonlítva 11 százalékkal csökkent az összes hypoglikémiás epizódok száma, 36 százalékkal a nokturnális epizódoké, és 35 százalékkal a súlyos hypoglikémiás epizódoké.

A SWITCH 2 vizsgálatban 2-es típusú diabéteszben szenvedő, Tresiba-val kezelt betegeknél glargin inzulinnal összehasonlítva 30 százalékkal csökkent az igazolt hypoglikémiás epizódok száma és 42 százalékkal a nokturnális epizódoké.

A fenntartó fázisban a súlyos hypoglikémiás epizódok száma csökkenő tendenciát mutatott a Tresiba javára szemben a glargin inzulinnal. A teljes kezelési szakaszban szignifikáns, 51 százalékos csökkenést figyeltek meg a súlyos hypoglikémiás epizódok számában.

Az eredményekkel kapcsolatban a SWITCH 1 vizsgálatvezetője elmondta, hogy "a hypoglikémia egy állandó kihívást jelent az 1-es és 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek számára, ezért ezek a kutatások rendkívül fontosak az ő kezelésük szempontjából".

Új eredményeket mutattak be az Amerikai Diabétesz Társaság 76. tudományos ülésén a semaglutiddal kapcsolatban is. A SUSTAIN 2 klinikai vizsgálatban 2-es típusú diabéteszben hetente egyszer alkalmazott 0,5 mg és 1 mg semaglutid szignifikánsan javította a betegek glikémiás kontrollját, összehasonlítva 2 mg nyújtott felszabadulású exenatiddal.

A SUSTAIN 2 vizsgálat igazolta, hogy a 8,1 százalékos átlagos kiindulási HbA1c-érték 0,5 mg és 1 mg semaglutiddal történő kezelés hatására 1,3 százalékkal, illetve 1,6 százalékkal csökkent, összehasonlítva a metformin/tiazolidindion kezelés mellett adott 100 mg szitagliptin hatására bekövetkezett 0,5 százalékos csökkenéssel.

Az 56 hetes SUSTAIN 3 vizsgálatban 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőttek esetén a 8,3 százalékos átlagos kiindulási HbA1c-érték 1,5 százalékkal csökkent 1 mg semaglutid hatására, szemben a (metformin, szulfonilurea vagy tiazolidindion mellett alkalmazott) 2 mg nyújtott felszabadulású exenatid kezelés hatására bekövetkezett 0,9 százalékos csökkenéssel.

A kitűzött 7 százalék alá történő HbA1c-érték csökkenést több betegnél sikerült elérni 0,5 mg és 1 mg semaglutid alkalmazásával a SUSTAIN 2 vizsgálatban (69% és 78% vs 36%), illetve 1 mg semaglutid alkalmazásával exenatiddal összehasonlítva a SUSTAIN 3 vizsgálatban (37% vs 40%).

Ezen kívül az átlagos kiindulási testsúly 89,5 kg-ról szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent a 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőtteknél 0,5 mg és 1 mg semaglutid alkalmazásakor szitagliptinnel összehasonlítva a SUSTAIN 4 vizsgálatban (4,3 kg és 6,1 kg vs 1,9 kg). Hasonlóképp, a SUSTAIN 3 vizsgálatban az átlagos kiindulási testsúly 95,8 kg-ról szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent 1 mg semaglutid alkalmazásakor exenatiddal összehasonlítva (5,6 kg vs 1,9 kg).

/www.europeanpharmaceuticalreview.com