Újabb eredmények az Alzheimer-betegség kutatása terén
Amerikában (USA) mintegy 30 millió beteget érint az Alzheimer-kór, mely a demencia leggyakoribb oka. Jelenleg nem rendelkezünk hatékony terápiás entitással e téren. Évente kb. 214 milliárd (!) dollár fordítódik Amerikában az Alzheimer-betegek kezelésére, 2050-re az érintett népesség négyszeresére nőhet. 2030-ra 1000 milliárdra rúghat a betegségteher, amely még nem is veszi figyelembe pl. az ápolással járó emocionális, és fizikális terheket. A becslések eléggé sötét képet mutatnak… ugyanakkor tudnunk kell hogy e terápiás irányban intenzív kutatások folynak a világon.
Az Alzheimer-betegség patológiája, a szellemi hanyatláshoz és demenciához vezető változások már akkor megtörténtek, amikor még tünetek esetleg egyáltalán nem észlelhetőek. A két vezető patológia az amiloid-béta plakkok kialakulása, és a tau-protein intracelluláris felhalmozódása.
Az amiloid-hipotézis szerint a demencia kialakulása előtt már 10-15 évvel az agy egyes régióiban megindul a béta-amilod felhalmozódás, a plakk-képződés. Ugyanígy megkezdődik a neurodegenerációt jelző tau-fehérjék akkumulációja is. A tau-felhalmozódás főként olyan régiókat érint, ahol egyébként is csökkent az agytérfogat, romlott a szinaptikus integritás és a glukóz-metabolizmus. Amikor megjelennek a klinikai tünetek, a patogenezis már "lezajlott". Ezért a hatásos Alzheimer-terápia nemcsak arra kell irányuljon, hogy megállítsa a progressziót, hanem arra is, hogy visszafordítsa a plakk lerakódást, és a tau-fehérje felhalmozódást.
Másodlagos mechanizmusok is szerepet játszanak, mint pl. a metabolikus diszfunkció, az oxidatív stressz, a neuroinflammatio, amelyek legalább olyan veszélyt jelentenek az agy számára, mint a primer inzultus. A jelenlegi kutatás az amiloid-béta és a tau-fehérje befolyásolásra koncentrál, a másodlagos mechanizmusokat egyáltalán nem veszi célba.
Néhány biztató jel azért mégis látszik a kutatások során. Mintegy 20 éve kimutattak bizonyos génmutációkat, (amyloid precursor protein, APP, presenilin, PSEN) korai familiaris Alzheimer-betegség esetén. A mutációk a béta-amiloid felhalmozódásra vonatkoztak, a tau-fehérjét illetően nem mutattak összefüggést.
Az állatmodellek és a humán klinikum között egyelőre meglehetősen kevés az összefüggés. Egy tavalyi közlemény volt az első (Kim, Tanzi, és mtsaik, Nature) amely az első olyan modellt írta le, ahol sikerült rekonstruálni az extracelluláris plakk formációt és az intracelluláris tau-fehérje felhalmozódást is. Az új 3D-kultúra segítségével nemcsak új kutatási lehetőség nyílt, hanem egy hasznos screenelési lehetőség új terápiás ágensek számára, amelyek mindkét patológiára hatást gyakorolhatnak. Így felgyorsulhat a potenciális gyógyszerjelöltek előzetes tesztelése.
Fenti kutatók vizsgálata ráirányította a figyelmet a genetikai háttérre is. Bár az APP és PSEN már 20 éves ismert, de a szekvenáló technikák révén számos újabb genetikai változás azonosítható, amely szintén elvezethet új terápiás vegyületek fejlesztéséhez. Az ún. genom-szélességű vizsgálatok (GWAS) legalább 20 locust azonosítottak, amelyek hozzájárulhatnak az Alzheimer-kockázat növekedéséhez. Ilyen pl. a TREM2-gén, amelynek mutációja 3,4-szeresére növelheti az Alzheimer-betegség kockázatát. A TREM2-gén eddigi ismereteink szerint szerepet játszik az agyi neuroinflammációs folyamatokban.
Jól látható, hogy igen nagy az igyekezet az Alzheimer-betegség alapkutatása terén. Az agyi patológia tisztázását követően lehet majd a potenciális gyógyszerjelöltekkel kapcsolatos klinikai vizsgálatokat helyesen megtervezni. A fent bemutatott idegi őssejt-eredetű 3D-kultúra alkalmas lehet egyrészt a patológia kutatására – másrészt új terápiás ágensek tesztelésére is.
Forrás és további részletek:
http://www.ebiomedicine.com/article/S2352-3964%2815%2900003-1/fulltext
Szponzorált tartalom
