Poliovírus: elfeledett veszély vagy fenyegető valóság?
A közelmúltban jelentősen megnőtt Németországban a poliovírus-pozitív szennyvízminták száma, ami felhívta a figyelmet a járványos gyermekbénulás újbóli megjelenésének kockázatára Európában. Bár jelenleg nem beszélhetünk közvetlen klinikai járványhelyzetről, a virológiai vizsgálatok és az oltottságban tapasztalható területi különbségek egyértelműen arra utalnak, hogy a poliovírus elleni védekezés továbbra is kiemelt közegészségügyi feladat marad a fejlett egészségügyi rendszerekben.
Németországi jelzések: mit mutat a szennyvíz?
Németország több tartományában poliovírus-RNA-t mutattak ki szennyvízmintákban, főként nagyvárosi és migrációs gócpontokban. Bár eddig nem jelentettek bénulással járó gyermekbénulás-esetet, a környezeti surveillance aggasztó tendenciát jelez: a vírus cirkulációja - legalább időszakosan - fennállhat. A szennyvíz-monitorozás módszertani háttere a SARS-CoV-2 pandémia alatt erősödött meg, és ma a poliovírus korai észlelésének fontos eszköze.
A virológiai vizsgálatok alapján főként vakcina-származék (cVDPV) poliovírus variánsokról van szó, amelyek elsősorban ott tudnak tartósan fennmaradni, ahol alacsony a védőoltási arány. Ezek a közösségek tipikusan olyanok, ahol különböző társadalmi és szervezési okok miatt elmaradnak az alapimmunizálások.
A poliovírus és a betegség sajátosságai
A poliovírus általában orális-fekális úton terjed, ritkábban légúti úton, és rendkívül fertőző. A fertőzések túlnyomó többsége tünetmentes vagy enyhe, influenzaszerű lefolyású. A klinikai bénulásos forma ritka, az esetek kevesebb mint 1%-ában fordul elő, de maradandó neurológiai károsodással és magas morbiditással jár. Nemzetközi adatok szerint a bénulásos poliomyelitis incidenciája az 1980-as évektől kezdődően drámaian csökkent az átfogó védőoltási programoknak köszönhetően.
A betegség epidemiológiájának sajátossága, hogy a poliovírus már jóval az első tünetes eset előtt jelen van a populációban, és a tünetmentes hordozók kiemelt szerepet játszanak a terjedésben. Ezért fontos a környezeti surveillance és a védettségi adatok részletes elemzése a közegészségügyi döntések során.
Védőoltási stratégiák és kitettség Európában
Fejlett országokban, mint Németország és Magyarország, a gyermekkori oltási rend része az inaktivált poliovírus vakcina (IPV), amely többnyire kombinált vakcinákban (pl. DTaP-IPV, hexavakcinák) jelenik meg. Az országos átlagnál 90% feletti oltottságnak köszönhetően a lakosság többsége jól védett, ám kisebb, marginalizált közösségekben az oltottság lényegesen alacsonyabb lehet. Ezek a „vakcina-áttörési zsebek” kedveznek a cVDPV cirkulációnak, és magyarázhatják a szennyvízben talált vírus jelenlétét klinikai esetek nélkül.
Az orális poliovakcina (OPV) szerepe Európában megszűnt, részben a vakcina-asszociált paralitikus poliomyelitis ritka előfordulása és a cVDPV kialakulása miatt. Globálisan azonban az OPV továbbra is fontos az alacsony erőforrású országokban, ahol a parenterális immunizáció nehezebb. Ez a kettősség magyarázza, hogy importált vagy vakcina-származék poliovírusok időről időre felbukkanhatnak Európában.
Közegészségügyi következmények és teendők
A németországi szennyvízvizsgálatok eredményei önmagukban nem jelentenek azonnali járványveszélyt, azonban szükségessé teszik a surveillance rendszer megerősítését, az oltottsági adatok célzott elemzését, továbbá a védőoltási programok áttekintését az alacsony védettséggel rendelkező területeken. A gyakorlatban ez helyi kapacitásbővítést igényel, valamint a lakosság és az egészségügyi szakemberek megfelelő tájékoztatását.
Fontos, hogy a neurológiai tünetekkel (akut, petyhüdt bénulással jelentkező gyermekek és fiatal felnőttek differenciáldiagnosztikájában) továbbra is számoljanak a poliomyelitis lehetőségével, különösen, ha utazási anamnézis vagy hiányos oltottság áll fenn. Ma már rutinszerű a poliovírus vizsgálata széklet-, liquor- és torokváladék mintákból.
Magyar vonatkozások és szakmapolitikai üzenet
Magyarországon a poliovírus elleni védőoltás jelenleg kötelező, a lefedettség hosszú idő óta magas, és klinikailag igazolt gyermekbénulás-esetek nem fordulnak elő. Ugyanakkor a németországi esetek emlékeztetnek arra, hogy a megelőzési eredmények fenntartásához folyamatos szakmapolitikai figyelem, oltási hajlandóság és megfelelő infrastruktúra szükséges. A járványügyi surveillance, beleértve a szennyvíz-monitorozás esetleges kiterjesztését poliovírusra, a jövőben fontos szerepet játszhat a hazai döntéshozatalban.
Az egészségügyi ellátórendszer, különösen az alapellátás, gyermekgyógyászat és neurológia területén dolgozó szakemberek kulcsfontosságúak a védőoltási bizalom erősítésében és a célzott tájékoztatásban. A poliovírus európai megjelenése nem a múlt visszatérését jelzi, hanem az immunizációs programok folyamatos karbantartásának szükségességét: a gyermekbénulás ma is megelőzhető, feltéve, hogy az oltási és surveillance rendszerek jól működnek.
economx.hu
