Az ételallergia súlyossága világszerte: a World Allergy Organization nemzetközi felmérése
Egy 89 országot átfogó nemzetközi vizsgálat során a világ allergológusait kérdezték meg arról, hogyan ítélik meg az élelmiszerallergiák súlyosságát saját országukban.
A World Allergy Organization Journal friss tanulmánya rámutat: míg a szakmai percepcióban világszerte jelentős eltérések vannak, a tendencia egyértelmű – az élelmiszerallergiák súlyosbodása globális egészségügyi kihívásként jelentkezik.
Egyre súlyosabb reakciók, egyre nagyobb bizonytalanság
Az elmúlt két évtizedben világszerte drámaian nőtt az élelmiszerallergiák előfordulása és súlyossága – különösen a gyermekek körében. A klinikusok gyakran szembesülnek életveszélyes anafilaxiával, a betegek életminősége romlik, a szülők és gondozók biztonságérzete megrendül. A diagnosztika és a kezelés azonban sokszor országonként eltérő – és hiányzik az egységes, globális szemlélet.
A World Allergy Organization (WAO) éppen ezért egy nemzetközi online felmérést indított el 2023-ban, hogy feltérképezze:
-
hogyan látják az élelmiszerallergiák súlyosságát az orvosok a világ különböző pontjain,
-
milyen típusú allergének okozzák a legsúlyosabb reakciókat,
-
mely betegcsoportok vannak a legnagyobb veszélyben,
-
milyen terápiás hiányosságokat észlelnek a klinikusok.
A tanulmány egyik legfőbb értéke abban rejlik, hogy széles földrajzi spektrumból, különböző egészségügyi és társadalmi háttérrel rendelkező országokból gyűjtött be véleményeket, közvetlenül a klinikai terepen dolgozó szakemberektől. A kutatás célja nem az előfordulási gyakoriság vagy az anafilaxia statisztikai vizsgálata volt, hanem annak felmérése, hogy miként látják a gyakorló orvosok az élelmiszerallergiák súlyosságát, tendenciáit és következményeit saját régiójukban. A kérdőíves módszerrel végzett felmérésbe több mint másfél ezer egészségügyi szakember kapcsolódott be, döntő többségük allergológiai profilú orvos, kiegészülve gyermekgyógyászokkal, pulmonológusokkal és belgyógyászokkal.
Az eredmények alapján elmondható, hogy az orvostársadalom globálisan egyetért abban: az élelmiszerallergiák nemcsak gyakoribbá váltak, hanem súlyosabb formában is jelentkeznek.
E megfigyelés különösen hangsúlyos volt Észak-Amerika, Észak-Európa és Ausztrália válaszadóinál, akik tapasztalataik alapján súlyos, sőt életveszélyes reakciókat is egyre gyakrabban látnak. Ugyanakkor a felmérésből az is világosan kiolvasható, hogy más régiók, például Afrika, Délkelet-Ázsia vagy Latin-Amerika szakemberei alacsonyabb súlyossági szintet észlelnek – ami azonban nem feltétlenül a reakciók ritkább voltára, sokkal inkább az aluldiagnosztizáltságra és az ellátási hiányosságokra vezethető vissza.
A tanulmány külön figyelmet szentel annak, hogy mely allergének váltják ki a legsúlyosabb reakciókat, és ezek milyen mintázatot követnek a különböző földrajzi térségekben. A klasszikus allergének – mint a földimogyoró, diófélék, tehéntej, tojás – világszerte domináns szereplők, de a regionális különbségek is erőteljesen megjelennek. Ázsiában a tenger gyümölcsei és a szója szerepelnek az élen, Afrikában gyakran a hal és a szezámmag okoz komoly tüneteket, míg Dél-Amerikában a gyümölcsalapú keresztreakciók és a gabonafélék válthatnak ki anafilaxiát. A közös pontot az jelenti, hogy az allergének nemcsak eltérnek, hanem az életkori előfordulásuk is változatos képet mutat: a tejallergia elsősorban kisgyermekeknél domináns, míg a hal- és kagylóallergia főként a felnőttkorban jelennek meg súlyos formában.
A válaszadó orvosok jelentős része a kisgyermekeket – különösen az 1–5 éves korosztályt – tekinti a legsérülékenyebb csoportnak. A klinikai tapasztalatok szerint ebben az életkorban a reakciók gyakran drámai gyorsasággal zajlanak le, ráadásul a betegek nem mindig tudják kommunikálni tüneteiket. Az asztma mint társbetegség szintén komoly kockázati tényezőként jelenik meg: az obstruktív légúti állapot jelenléte jelentősen növeli az anafilaxiás végkimenetel valószínűségét. Ugyanakkor nemcsak a biológiai tényezők, hanem a szociális és pszichológiai körülmények is súlyosbító hatásúak lehetnek.
Az oktatás hiánya, a szülők bizonytalansága, a mentális terhelés, a késlekedő diagnózis és az elkerülő magatartás egyaránt hozzájárulhat a helytelen reakcióhoz és a beteg veszélyeztetettségéhez.
A tanulmány egyik legmegrázóbb megállapítása, hogy a sürgősségi eszközök, különösen az adrenalin autoinjektor hozzáférhetősége világszerte rendkívül egyenetlen. Egyes országokban – még fejlettebb egészségügyi rendszerek esetén is – a készítmény nem áll rendelkezésre a lakosság számára, vagy nincs engedélyezve annak laikus általi használata. Ez a probléma különösen súlyos következményekkel járhat az olyan régiókban, ahol a sürgősségi ellátás földrajzi vagy infrastrukturális okokból nem érhető el gyorsan.
A felmérés válaszadóinak csaknem fele arról számolt be, hogy a saját országában nincs standardizált ellátási protokoll a súlyos élelmiszerallergiás esetekre, és a betegoktatás is súlyos hiányosságokat mutat.
A helyzet javítása érdekében a tanulmány szerzői átfogó nemzetközi beavatkozásokat javasolnak. Kiemelik az egységesített irányelvek szükségességét, különös tekintettel a diagnózisra, a kockázatbecslésre és a vészhelyzeti teendőkre. A globális adatrögzítés és a regionális epidemiológiai nyilvántartások fejlesztése szintén kulcskérdés, csakúgy, mint az oktatási és prevenciós programok helyi kultúrához és allergénprofilhoz való igazítása. Külön hangsúlyt kap a laikus elsősegélynyújtók – pedagógusok, sportedzők, vendéglátásban dolgozók – képzése és felkészítése, amely nélkülözhetetlen a reaktív, de még időben történő beavatkozáshoz.
A tanulmány végkövetkeztetése világos és egyértelmű: az élelmiszerallergiák nem csupán egyéni egészségügyi problémák, hanem rendszerszintű kihívások is. A súlyos, sőt életveszélyes reakciók megelőzése és kezelése túlmutat a klinikai beavatkozásokon – a társadalmi érzékenyítés, a jogszabályi környezet és a globális koordináció egyaránt meghatározó szereplővé válik ebben a küzdelemben.
