A lebrikizumab valós körülmények közötti hatásossága és biztonságossága atópiás dermatitisben idős betegeknél

Az atópiás dermatitis (AD) időskori ellátása több okból is összetett feladat. Ebben a betegcsoportban gyakoriak a társbetegségek, a polifarmácia, valamint a hagyományos szisztémás immunszuppresszív kezelések alkalmazását korlátozó állapotok.

Az AD klinikai és immunológiai megjelenése az életkor, illetve a betegség kezdetének ideje szerint is heterogén lehet. Bár a lebrikizumab középsúlyos–súlyos AD-ben felnőtteknél végzett fázis III vizsgálatokban igazolta hatásosságát és biztonságosságát, az idős betegek korábban alulreprezentáltak voltak a klinikai vizsgálatokban.

A lebrikizumab az interleukin-13-at (IL-13) célzó monoklonális antitest. Az IL-13 kulcsszerepet tölt be az AD gyulladásos kaszkádjában. Az olasz multicentrikus vizsgálat célja az volt, hogy a készítmény hatásosságát és biztonságosságát a mindennapi klinikai gyakorlatban, kifejezetten 60 éves vagy idősebb betegeknél értékelje.

Kilencven beteg adatai

A retrospektív, valós életből származó adatokat feldolgozó vizsgálatba 23 olasz bőrgyógyászati centrum egymást követően bevont, középsúlyos–súlyos AD-ben szenvedő betegei kerültek. Valamennyien 60 évesek vagy idősebbek voltak, és a lebrikizumabot az engedélyezett dózisban kapták. A kutatók a betegdokumentációból gyűjtött demográfiai és klinikai adatokat elemezték.

Összesen 90 beteg teljesítette a beválasztási feltételeket. Átlagéletkoruk 73,42 ± 6,85 év volt, életkoruk 61 és 95 év között alakult; 78,9%-uk férfi volt. Az AD diagnózisának átlagos ideje 52,5 év, a betegség átlagos fennállási ideje 16,77 év volt. A résztvevők 77,8%-ánál felnőtt- vagy késői kezdetű AD szerepelt, ezen belül 62,2%-nál 60 éves vagy annál idősebb korban kezdődött a betegség.

A betegek 46,7%-a korábban már részesült legalább egy biológiai vagy célzott kezelésben: dupilumab, tralokinumab vagy JAK-inhibitor alkalmazása előzte meg a lebrikizumab-kezelést. A kiinduláskor mért átlagos Eczema Area and Severity Index (EASI) 23,24 ± 7,93, a viszketés numerikus értékelő skálán mért pontszáma 7,75 ± 2,14, az alvást érintő tüneteké 6,65 ± 3,01, a Dermatology Life Quality Index (DLQI) értéke pedig 16,24 ± 7,63 volt.

Tartós klinikai javulás

A betegség aktivitását és a kezelés eredményességét a kiinduláskor, majd a 16., 24. és 52. héten értékelték. A követés során az EASI, a viszketés intenzitása, az alvászavar mértéke és az életminőség egyaránt szignifikánsan javult minden vizsgált időpontban.

Az átlagos EASI a kiindulási 23,24 pontról a 16. hétre 6,33 pontra, a 24. hétre 3,57 pontra, az 52. hétre pedig 2,70 pontra mérséklődött. Ez rendre 72,0%, 84,5% és 90,6%-os átlagos EASI-csökkenésnek felelt meg a kiindulási értékhez viszonyítva; valamennyi változás statisztikailag szignifikáns volt.

A 16. heti kontrollig 77 beteg jutott el, míg a 24. és 52. heti adat 50, illetve 23 beteg esetében állt rendelkezésre. A hosszabb távú követésben tapasztalt alacsonyabb esetszámot a centrumok eltérő követési ideje, a hiányos dokumentáció, illetve az adott értékelési időpontot még el nem érő, folyamatban lévő kezelés magyarázta.

A legalább 75%-os EASI-javulást jelző EASI75 választ a 16. héten a betegek 58,4%-a, a 24. héten 82,0%-a, az 52. héten 87,0%-a érte el. Az EASI90 aránya ugyanezekben az időpontokban 28,6%, 44,0% és 73,9% volt. A teljes bőrtisztulást jelző EASI100 a 16. héten 16,9%-ban, a 24. héten 28,0%-ban, az 52. héten 21,7%-ban fordult elő.

Korábbi célzott kezelés mellett is

A korábbi biológiai vagy JAK-inhibitor-kezelés nem befolyásolta érdemben a rövid távú terápiás választ. A 16. héten elért EASI75-arány 56,5% volt a korábban ilyen kezelésben nem részesült, illetve 61,3% a biológiai vagy JAK-inhibitor-expozícióval rendelkező betegeknél; a különbség nem bizonyult szignifikánsnak.

Az életkor szerinti leíró elemzés szintén hasonló válaszkészséget jelzett az egyes idős korcsoportokban. A 80 éves vagy annál idősebb, a 16. héten értékelhető 17 beteg közül 12-en, vagyis 70,6%-ban érték el az EASI75 választ. A szerzők szerint ez arra utal, hogy a nagyon idős betegek terápiás eredményessége is összemérhető lehet a fiatalabb idős korcsoportokéval.

Biztonságossági adatok

Legalább egy nemkívánatos esemény a teljes kohorsz 7,8%-ánál fordult elő. A leggyakrabban szemészeti eseményeket – elsősorban conjunctivitist – rögzítettek, összesen öt betegnél (5,6%). Valamennyi ilyen esemény korábban biológiai vagy JAK-inhibitor-kezelésben részesült betegnél jelentkezett; közülük háromnál a kiinduláskor allergiás conjunctivitis is ismert volt. A szemészeti panaszok megfelelő helyi kezelésre rendeződtek.

További nemkívánatos esemény három betegnél fordult elő, ezek között injekció beadási helyén kialakuló reakciók szerepeltek. A kezelést nyolc beteg, 8,9% szakította meg: öt esetben elégtelen hatás, három esetben nemkívánatos esemény miatt. A leállításhoz vezető események a diplopiával társuló conjunctivitis, a perzisztáló conjunctivitis és az arcpír voltak. Súlyos nemkívánatos eseményt nem jelentettek.

Epicutan teszt eredménye 28 betegnél állt rendelkezésre, közülük 13-nál legalább egy pozitív reakciót észleltek. Ez a vizsgált betegek 46,4%-át, a teljes kohorsz 14,4%-át jelentette. A pozitív és negatív epicutan teszttel rendelkező betegek terápiás válasza között nem igazoltak szignifikáns különbséget.

A szerzők értékelése szerint a szelektív IL-13-gátlás a mindennapi gyakorlatban jelentős és tartós klinikai javulást, valamint kedvező biztonságossági profilt nyújtott az idős, középsúlyos–súlyos AD-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények értelmezésekor figyelembe kell venni a retrospektív vizsgálati elrendezést, valamint azt, hogy a későbbi követési időpontokban korlátozottabb volt az értékelhető betegszám.

Forrás: Napolitano M, Lauletta G, Cimmino M, et al. Real-Life Effectiveness and Safety of Lebrikizumab in Elderly Patients with Atopic Dermatitis: A Multicenter Study. Clinical and Experimental Dermatology. 2026; accepted manuscript. doi:10.1093/ced/llag285.