Címke: orális antikoaguláns

Egy retrospektív elemzés azt vizsgálta, milyen társbetegségek és gyógyszerek kapcsolhatók ismételt sürgősségi ellátáshoz GI vérzés miatt antikoagulált időseknél.

Egy retrospektív kohorszvizsgálat értékelte, hogy a MAS pontszám előre jelezheti a pitvarfibrilláló betegek stroke-rizikójának eltéréseit antikoaguláns terápia kezdetén.

A Michigan-i antikoagulációs regiszter adatai szerint NSAID-ok antikoaguláns mellett nem növelték a vérzés, thrombózis vagy halálozás kockázatát.

A CHA₂DS₂-VASc pontszám önmagában korlátozottan előrejelző pitvarfibrillációban; további klinikai adatok bevonása javíthatja a kockázatbecslést.

Ez az áttekintés iránymutatást ad a klinikusoknak az antikoagulációt igénylő betegek számára legmegfelelőbb kezelési lehetőségek kiválasztásában.

Az oralis antikoagulációs kezelés során a hatásosság és biztonságosság érdekében elengedhetetlen a gyógyszerszedési utasítások pontos betartása. A randomizált kontrollált vizsgálatok és a klinikai tapasztalatok azt mutatták, hogy az egyes oralis antikoagulánsok számos szempontból különböznek. A közelmúltban egy hazai kutatócsoport arra kereste a választ, hogy az egyes antikoagulánsok közti választás befolyásolja-e a magyar betegek terápiahűségét. A hazai vizsgálat eredményei összhangban voltak egy korábbi való életbeli tanulmánnyal, amely alátámasztja a napi egyszeri szedésű rivaroxaban előnyét.

A randomizált vizsgálatok mellett a NOAC-ok való életbeli adatai új megvilágításba helyezik hatásukat a rutin klinikai ellátásban.

A nem K-vitamin antikoaguláns (NOAC) szereket a jelenlegi ajánlások előnyben részesítik a stroke profilaxisa során pitvarfibrilláló betegekben, azonban az egyidejűleg perifériás érbetegségben is szenvedő populációra vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. A szerzők országos, retrospektív, nagyléptékű kohorszvizsgálat keretében megvizsgálták a NOAC szerek és a warfarin hatásosságát, biztonságosságát és az alsó végtagot érintő nemkívánatos eseményekkel való összefüggését. Az eredmények alapján a NOAC szerek ebben a betegpopulációban is előnyösebbnek bizonyultak a warfarinnál, mivel az iszkémiás stroke kockázata esetükben összevethető volt a warfarin mellett tapasztaltakkal, több vérzéses esemény kockázata viszont alacsonyabbnak mutatkozott. Ez az előny a kifejezetten magas kockázatú alcsoportokban is fennállt. A NOAC szerek tehát megfelelő lehetőséget képviselnek a stroke megelőzésére a pitvarfibrillációban és perifériás érbetegségben egyidejűleg szenvedő betegek

A pitvarfibrilláció gyakori szívritmuszavar, amelyhez különféle érrendszeri betegségek, például a stroke megnövekedett kockázata is társul. Ezek a kockázatok antikoaguláns-kezeléssel mérsékelhetők, azonban mérlegelni kell a vérzési kockázat mértékét is. A statisztikák alapján azonban a kezelésre alkalmas betegek 20-40%-a továbbra sem kap orális antikoagulánsokat, aminek hátterében a kockázatok felülbecslése, illetve az előnyök alábecslése áll. A szerzők megvizsgálták egy nemrég javasolt modell, a GARFIELD-AF modell teljesítményét kiterjesztett betegpopulációban, amelynek során összevetették a modell prediktív értékét a jelenlegi ajánlásokban elfogadott modellekével (CHA2DS2VASc pontszám, illetve HAS-BLED pontszám). Az eredmények alapján a modell a külső validáció során is jól teljesített: a stroke-ra vonatkozón a predikciós teljesítménye meghaladta a jelenleg elfogadott módszerét, míg vérzések tekintetében a jelenlegi modellel egyező teljesítményt nyújtott, és mindehhez egyetlen kalkuláció és a betegekről rutinszerűen gyűjtött információk elegendőek. Az eredmények alapján a modell alkalmas lehet széles körű klinikai felhasználásra, így segítve a klinikusokat a véralvadásgátló-kezelésre vonatkozó döntések meghozatalában pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén.

A pitvarfibrilláló (PF) betegek stroke prevenciójában számos vizsgálat áll rendelkezésünkre, amelyek segíthetnek az orális antikoaguláns (OAK) terápia egyénre szabásában. A jelenlegi, PF kezelésre vonatkozó ajánlásban egyértelműen az új orális antikoagulánsokat (NOAK) preferálják a warfarinnal szemben, mivel randomizált kontrollált vizsgálatokban (RCT) bizonyították, hogy összegségében kedvezőbbek voltak a különböző hatásossági és biztonságossági végpontokban. A NOAK hatóanyagok közti esetleges különbségeket ismertető head-to-head RCT vizsgálat jelenleg nem áll rendelkezésünkre PF betegekben, de számos real-word vizsgálat próbálta e hiányt bepótolni. A NOAK terápia kiválasztásában a beteg preferenciái is fontosak lehetnek a páciensre szabott terápia megtervezésében. Ennek ismeretében és a szakmai keretek között történő figyelembe vételével erősíthető a NOAK terápia adherenciája, amire nagy szükségünk is van a stroke prevencióban.

A warfarint összehasonlítva a NOAC-okkal, az utóbbi alacsony törési kockázattal járt az NVAF-betegek körében. Amennyiben antikoaguláns terápia javasolt, a warfarin helyett a NOAC-okat érdemes választani a törések kockázatának csökkentése érdekében. A mögöttes mechanizmusok kivizsgálásához és az okozati összefüggések tisztázásához azonban további tanulmányok szükségesek. A vizsgálat célja a törési kockázat felmérése volt nem K-vitamin-antagonista orális antikoagulánsokkal (NOAC-okkal) vagy warfarinnal kezelt non-valvuláris pitvarfibrillációt mutató (NVAF) betegek körében.