Egy regiszteralapú kohorszvizsgálat szerint az NSAID együttes alkalmazása mellett sem nőtt igazolhatóan a vérzéskockázat antikoagulált betegekben
Michigan állam antikoagulációs regiszterének adatai alapján az orális antikoaguláns kezelés mellett alkalmazott nemszteroid gyulladáscsökkentők nem jártak magasabb vérzéses, thrombotikus vagy mortalitási kockázattal a gondosan illesztett összehasonlításban. Az eredmények ugyanakkor megfigyeléses adatokból származnak, ezért a szerzők nem tekintik lezártnak az NSAID-használat biztonságosságának kérdését antikoagulált betegek körében.
Vizsgálati háttér
A nemszteroid gyulladáscsökkentők és az orális antikoagulánsok együttes alkalmazását a klinikai gyakorlatban általában óvatosság övezi, mivel mindkét gyógyszercsoport növelheti a vérzés kockázatát. A tanulmány célja annak felmérése volt, milyen gyakran fordul elő ez a kombináció, és milyen klinikai következményekkel jár pitvarfibrilláció vagy vénás thromboembolia miatt kezelt betegek körében.
A szerzők a Michigan Anticoagulation Quality Improvement Initiative (MAQI2) multicentrikus regiszterének adatait elemezték. A bevonás 2011 júniusa és 2023 júniusa között történt, és olyan felnőtt betegek kerültek a vizsgálatba, akik pitvarfibrilláció, mélyvénás thrombosis és/vagy tüdőembolia miatt részesültek orális antikoaguláns kezelésben; kizárták többek között a műbillentyűs betegeket, a 3 hónapnál rövidebb követésű eseteket, valamint azokat, akik a beválasztáskor két vagy több thrombocytaaggregáció-gátlót szedtek.
Módszertan
A teljes, beválasztási kritériumoknak megfelelő populáció 12 083 beteget foglalt magában, közülük 449-en, vagyis 3,7%-ban kaptak az orális antikoaguláns mellett NSAID-ot is. A főelemzésben 4:1 arányú propensity score matchinget alkalmaztak, így 1796 kizárólag orális antikoagulánssal kezelt beteget hasonlítottak össze mind a 449 kombinált terápiában részesülő beteggel.
A primer végpont az összes vérzés volt, amely magában foglalta a major és a nem major vérzéseket is. A szekunder végpontok között szerepelt a thromboticus/thromboemboliás események aránya, az egészségügyi ellátás igénybevétele, a transzfúzió, a sürgősségi osztályos megjelenés, a kórházi felvétel és a halálozás.
Az illesztett kohorsz két csoportja a kiindulási jellemzők szempontjából jól kiegyensúlyozott volt, az átlagos követési idő közel 30 hónapnak adódott. A warfarinnal kezelt betegek terápiás tartományban töltött ideje mindkét csoportban 60% volt, a direkt orális antikoagulánsok közül pedig az apixaban volt a leggyakrabban alkalmazott készítmény.
Főbb eredmények
A vizsgálat legfontosabb megállapítása, hogy az összes vérzés incidenciája nem különbözött szignifikánsan az orális antikoaguláns-monoterápia és az orális antikoaguláns + NSAID kombináció között: 25,1 versus 24,3 esemény jutott 100 betegévre, a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. Ugyanez igaz volt a major vérzésekre is, ahol az eseményráták 3,3 és 3,4/100 betegévnek adódtak, valamint a nem major vérzésekre, ahol 21,5 és 20,4/100 betegév szerepelt.
Nem mutatkozott különbség a thromboticus események arányában sem: a thrombosis összesített rátája 1,9, illetve 1,7/100 betegév volt. Hasonló maradt a sürgősségi osztályos megjelenések, a hospitalizációk és a halálozás gyakorisága is a két összehasonlított csoportban.
A szerzők külön elemezték a gasztroprotekció lehetséges szerepét is. Azoknál a betegeknél, akik NSAID-ot és orális antikoagulánst együtt kaptak, a protonpumpagátlóval vagy H2-receptor-antagonistával történő gasztroprotekció nem társult kedvezőbb kimenetellel: az összes vérzés rátája 23,1 versus 26,2/100 betegév volt gasztroprotekció nélkül, illetve mellett, szignifikáns eltérés nélkül.
Szenzitivitási elemzések és értelmezés
A fő eredményeket több szenzitivitási elemzés is megerősítette. Azokban az esetekben, amikor kizárták az NSAID-expozíciót a követés során megváltoztató betegeket, az összes vérzés rátája továbbra sem különbözött érdemben a monoterápiás és a kombinált csoport között.
Hasonló eredmény született akkor is, amikor kizárták az aszpirint szedő betegeket. Ebben az elemzésben az összes vérzés 22,2 versus 22,1/100 betegév volt, és a major vérzések, a nem major vérzések, a thromboticus események, a sürgősségi megjelenések, a kórházi felvételek és a mortalitás sem mutatott szignifikáns eltérést.
A szerzők az eredményeket körültekintően értelmezik. Kiemelik, hogy a megfigyeléses vizsgálati tervből adódóan ok-okozati kapcsolat nem állapítható meg, az NSAID-expozíció rögzítése pedig bizonytalan lehetett, különösen a recept nélkül hozzáférhető készítmények miatt. Emellett az átlagosan hosszú követési idő elfedhetett rövid, átmeneti kockázatemelkedéseket, és egyes végpontokhoz, például a felső gastrointestinalis vérzéshez, a vizsgálat ereje korlátozott lehetett.
A közlemény üzenete ezért nem az, hogy az NSAID alkalmazása antikoagulált betegeknél kockázatmentesnek tekinthető. A szerzők kifejezetten úgy fogalmaznak, hogy a jelen eredmények ellenére a betegeknek általában továbbra is kerülniük kell az NSAID-ok használatát orális antikoaguláns kezelés mellett, amíg prospektív, lehetőleg randomizált vizsgálatok nem tisztázzák, van-e biztonságos dózis vagy időtartam ebben a klinikai helyzetben.
Ardeshna N, Errickson J, Kong X, et al. Outcomes of Oral Anticoagulation with Concomitant NSAID Use: A Registry Based Cohort Study. The American Journal of Medicine. 2025;138:1671-1679.
