Csontegészség és törési kockázat cukorbetegségben
Egy 27 endokrinológiai centrumból származó, több mint 2500 cukorbeteg adatait összegző vizsgálat megerősíti a klinikumban gyakran tapasztalt ellentmondást: 1-es típusú diabéteszben a korrigált csontsűrűség alacsonyabb, 2-es típusban viszont – magasabb BMD mellett – a FRAX-alapú töréskockázat és az esésekhez köthető törések gyakoribbak. A szerzők több, részben befolyásolható tényezőt is azonosítottak, amelyek a csökkent csonttömeg és az osteoporosis valószínűségét növelik.
Vizsgálati keretek és módszertan
A multicentrikus, retrospektív keresztmetszeti tanulmány 2023 októbere és 2024 áprilisa között zajlott Törökország 27 endokrinológiai központjában. A végső elemzésbe 2562 felnőtt diabéteszes beteg került (T1DM: 224, T2DM: 2338), a BMD-t DXA-val (lumbalis gerinc, femurnyak, teljes csípő) mérték, egységesen Hologic készülékekkel.
A T-score-kat az NHANES III referenciaadatbázis alapján képezték, az osteopenia/osteoporosis definíciója a WHO-kritériumokat követte. A 40 év felettiek esetében a töréskockázat becslésére a török adaptációjú FRAX-algoritmust használták.
Két diabétesz-típus, eltérő csontprofil
A vizsgálati populációban a T2DM-csoport idősebb volt (átlag 60,8 vs. 37,4 év), magasabb BMI-vel (31,0 vs. 24,7 kg/m²) és rövidebb diabétesz-tartammal, mint a T1DM-csoport. A T2DM-ben a hypertonia és a korábbi törés is gyakoribb volt, továbbá több macrovascularis szövődményt (coronaria-betegség, cerebrovascularis betegség) regisztráltak.
A nyers T-score-k alapján a femurnyakon mért osteoporosis prevalenciája T2DM-ben magasabbnak adódott (9,6%), mint T1DM-ben (5,5%). Ugyanakkor amikor az életkor, nem, BMI és diabétesz-tartam szerinti korrekciót elvégezték, a BMD mindhárom vizsgált helyen alacsonyabb volt T1DM-ben (pl. korrigált femurnyak BMD: 0,84 vs. 0,91 g/cm²; korrigált teljes femur BMD: 0,88 vs. 1,00 g/cm²).
A klinikai kockázat oldala viszont T2DM felé billent: a 10 éves FRAX-alapú major osteoporoticus töréskockázat T2DM-ben 5,40% volt, szemben a T1DM (csak 40 év feletti) alcsoport 4,27%-ával; csípőtörés-kockázatnál 1,31% vs. 0,66% adódott. Az eséshez köthető törések előfordulása is gyakoribb volt T2DM-ben (9,9% vs. 5,4%).
Osteopenia és osteoporosis: gyakoriság, társuló tényezők
A teljes mintában a lumbalis T-score alapján 809 beteg (31,6%) osteopeniásnak, 380 (14,8%) osteoporoticusnak minősült. Az alacsonyabb BMD-hez társuló mintázat egyértelmű volt: az osteoporosis csoportban magasabb átlagéletkor, nagyobb női arány és alacsonyabb BMI szerepelt, továbbá itt gyakoribb volt a korábbi törés is.
Laborparaméterek közül a szérumkalcium az osteoporosis csoportban alacsonyabb volt, míg a 25(OH)-D-vitamin átlagértékei a csoportok között nem mutattak szignifikáns eltérést. PTH-értékek ugyan magasabbak voltak osteoporosisban, de a multivariáns modellben nem emelkedtek független prediktorrá.
Független prediktorok a multivariáns modellben
A multinomiális logisztikus regresszió alapján több tényező önállóan is összefüggött az osteopenia és/vagy osteoporosis esélyével (referencia: normál BMD, a kategorizálás a három mérési hely közül a legalacsonyabb T-score alapján történt).
- Életkor és női nem: az életkor minden további évvel növelte az osteopenia (OR 1,030) és az osteoporosis (OR 1,046) esélyét; nőknél az osteopenia esélye több mint kétszeres (OR 2,119), az osteoporosisé közel ötszörös volt (OR 4,708).
- BMI: védő tényezőként jelent meg; minden +1 kg/m² BMI-csökkenést tükrözően alacsonyabb oddsot találtak osteopeniára (OR 0,938) és osteoporosisra (OR 0,884).
- diabétesz-tartam: a szerzők modelljében a hosszabb diabétesz-tartam alacsonyabb eséllyel társult mind osteopeniához, mind osteoporosishoz.
- T1DM státusz: T1DM-ben az osteopenia esélye magasabb volt (OR 1,808), míg osteoporosisra nem találtak szignifikáns összefüggést.
- Gyógyszerszedés: SGLT2-gátló használat mellett alacsonyabb osteoporosis-esélyt mértek (OR 0,511), míg PPI-használat az osteopenia esélyét növelte (OR 1,398); corticosteroid-használat osteoporosisra emelte az oddsot (OR 1,973).
- Biokémia: magasabb szérumkalcium védő tényező volt osteoporosisra (OR 0,745), a 25(OH)-D-vitamin pedig szerény védőhatással társult osteopeniában (OR 0,990).
- Kórelőzmény: korábbi törés szoros kapcsolatban állt az osteoporosissal (OR 2,93).
- Hypertonia: a modellben alacsonyabb osteoporosis-oddsszal társult (OR 0,704).
A szerzők a diszkusszióban hangsúlyozzák, hogy a FRAX nem „diabétesz-specifikus” eszköz, ezért diabéteszben alulbecsülheti a törésvalószínűséget; a töréskockázat megítélése így nem támaszkodhat kizárólag erre, hanem klinikai mérlegelést igényel a diabéteszhez kapcsolódó tényezők figyelembevételével. A tanulmány korlátai között a keresztmetszeti, retrospektív design, a klinikai indikáció alapján végzett (nem szisztematikus) DXA-miatt lehetséges szelekciós torzítás, valamint a T1DM-csoport kisebb elemszáma szerepel.
Özülüdăğ G, Can Törük Z, Öztürk S, et al. Bone health and fracture risk in diabetes: A multicenter study. Archives of Osteoporosis. 2026;21:37. https://doi.org/10.1007/s11657-026-01667-z
