Kockázati tényezők szabályozása és mortalitás, valamint várható élettartam 2-es típusú diabéteszben

Tanulmány háttere és célja

A 2-es típusú diabétesz világszerte növekvő népegészségügyi teher, amely 40–60 éves korban átlagosan 4–10 évvel rövidíti meg a várható élettartamot, és 1,3–3-szorosára emeli a kardiovaszkuláris, vesebetegségekhez és daganatokhoz köthető halálozás kockázatát. Jelenleg kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a több, irányelvben rögzített kockázati tényező egyidejű kontrollja milyen mértékben csökkenti a halálozást és a várható élettartam-csökkenést különböző országokban. A szerzők célja az volt, hogy három országos kohorsz (Kína, USA, Egyesült Királyság) adatai alapján számszerűsítsék a több kockázati tényező kontrolljának hatását a mortalitásra és az életkilátásokra 2-es típusú diabéteszben.​

Módszertan és bevont populáció

A vizsgálatba 46 351, 2-es típusú diabéteszben szenvedő felnőttet vontak be a kínai CCDRFS, az amerikai NHANES és a UK Biobank kohorszokból, akiket propensity score alapján illesztettek 91 645, diabéteszben nem szenvedő kontrollhoz. A T2D-t az ADA-irányelvek szerint definiálták, az illesztés során többek között az életkort, nemet, lakóhelyet/rasszt és felvételi ciklust vették figyelembe, a követés maximum 9,4–20,8 évig tartott a kohorszokban. A halálozási kimeneteleket országos halálozási nyilvántartásokkal történő összekapcsolással azonosították, a kockázati tényezők és a mortalitás kapcsolatát Cox-regressziós modellekkel, az életkilátásokat életasztal-módszerrel és Monte Carlo szimulációval becsülték.​

Kockázati tényezők és célértékek definíciója

Három klinikai (HbA1c, vérnyomás, lipidek) és három életmódbeli (dohányzás, fizikai aktivitás, étrend) tényezőt választottak ki a nemzetközi diabétesz-irányelvek és epidemiológiai evidenciák alapján. A klinikai célértékek HbA1c <7,0%, szisztolés vérnyomás <140 Hgmm (CVD esetén <130 Hgmm), valamint T2D-re jellemző TG/HDL-C profil alapján definiált lipidcélok voltak; érzékenységi vizsgálatokban LDL-koleszterin-határokat és individualizált HbA1c-célokat is alkalmaztak. Az életmódcélok a soha nem dohányzó státusz, a legalább heti 150 perc fizikai aktivitás, valamint kohorsz-specifikusan meghatározott „egészséges étrend” voltak (pl. nagyobb gyümölcs-zöldségfogyasztás és korlátozott vöröshús-bevitel, illetve magas HEI-pontszám).​

A rizikókontroll szintje a kohorszokban

A betegeknek csak kisebb hányada érte el az öt vagy annál több kockázati tényezőre vonatkozó kombinált célértéket: Kínában 16,0%, az USA-ban 9,9%, az Egyesült Királyságban 6,8%. Még ennél is alacsonyabb volt azok aránya, akik mindhárom életmódcélt teljesítették (Kína: 15,4%; USA: 9,0%; UK: 6,2%), illetve mindhárom klinikai célt (Kína: 16,1%; USA: 13,8%; UK: 10,0%). Alacsony szocioökonómiai státusz mellett mind a metabolikus, mind az életmódbeli célok elérésének valószínűsége kedvezőtlenebb volt, különösen az USA- és UK-kohorszokban.​

Halálozás és várható élettartam a rizikófaktorok számának függvényében

A követés során 470 369 betegév alatt 7650 haláleset történt a T2D-csoportban, míg 965 249 kontroll-betegév alatt 9349 haláleset a nem diabéteszes kontrollok között. Azoknál a T2D-betegeknél, akiknél legalább öt kockázati tényező esett a célértékeken kívülre, a teljes halálozás kockázata több mint kétszeres volt a kontrollcsoporthoz képest (HR 2,12–2,36 a három kohorszban). Ezzel szemben a legfeljebb egy, célértéken kívüli kockázati tényezővel rendelkező T2D-betegeknél a teljes halálozás kockázata lényegében nem különbözött a kontrollokétól (HR 0,83–1,15), a CVD-eredetű halálozás kivételével a UK Biobankban.​

Életévek nyerése és a kardiovaszkuláris komponens

Ötvenéves életkorban a legalább öt, célértéken kívüli rizikófaktorral élő T2D-betegek 6,1–8,2 évvel rövidebb várható élettartammal rendelkeztek, mint a diabétesz nélküli kontrollok. Ugyanakkor azok, akiknél legfeljebb egy rizikófaktor volt a célértékeken kívül, csak 1,2–1,9 év életév-veszteséget mutattak, és átlagosan 6–9 évvel éltek tovább, mint a legmagasabb rizikójú T2D-betegek. A megnyert életévek döntően a kardiovaszkuláris halálozás csökkenésével magyarázhatók: Kínában a különbség 60%-át, az USA- és UK-kohorszban ~30%-át a CVD-halálozás redukciója adta.​

Az életmód szerepe a metabolikus kontroll mellett és annak hiányában

A szerzők külön vizsgálták az életmódkombinációk és a metabolikus kontroll együttes hatását. Azoknál a T2D-betegeknél, akik mindhárom metabolikus célt elérték, de csak 0–1 „alacsony kockázatú” életmódtényezőjük volt, az életkilátások kedvezőtlenebbek voltak, mint a 2–3 kedvező életmódtényezővel rendelkezőké ugyanebben a metabolikusan jól kontrollált csoportban. Utóbbiaknál a CVD-halálozás HR-je 0,28–0,62, a teljes halálozás HR-je 0,53–0,79 volt, ami 3,1–6,2 évvel hosszabb várható élettartamot eredményezett. Azoknál, akiknél a metabolikus célok nem teljesültek, de az életmód kedvező volt, a teljes halálozás HR-je 0,65–0,72, az életév-nyereség 2,0–4,2 év között alakult a rossz életmódú, de hasonló metabolikus kontrollú csoporthoz képest.​

Életmód vs. metabolikus kontroll prioritása

Kiemelt eredmény, hogy a szuboptimális metabolikus kontroll mellett, de kedvező életmóddal élő betegek várható élettartama kedvezőbb volt, mint azoké, akik elérték a metabolikus célokat, ugyanakkor életmódjuk kedvezőtlen maradt. A nemek és kohorszok szerinti bontásban az „egészséges, de metabolikusan nem optimális” csoport 1,5–3,4 évvel hosszabb várható élettartamot mutatott, mint az „anyagcsere-szempontból optimális, de életmódban kedvezőtlen” csoport.​

Egyes kockázati tényezők relatív hozzájárulása

Az egyes rizikófaktorok külön-külön vizsgálata alapján a legnagyobb életév-nyereség a dohányzás kerüléséhez, a rendszeres fizikai aktivitáshoz, az egészséges étrendhez és a megfelelő glikémiás kontrollhoz kapcsolódott. A célértéken belüli HbA1c-hez 1,9–3,5, a rendszeres fizikai aktivitáshoz 2,6–4,1, a soha nem dohányzó státuszhoz 1,2–2,9, az egészséges étrendhez 0,7–2,0 év plusz várható élettartam társult. A vérnyomás- és lipidcélok eléréséhez képest jóval kisebb, helyenként bizonytalan (–0,1–0,9 év) életév-nyereség mutatkozott, jóllehet a szerzők hangsúlyozzák a sztatinok és antihipertenzív szerek bizonyított kardiovaszkuláris előnyeit T2D-ben.​

Genetikai hajlam és a kockázatkontroll kapcsolata

A UK Biobank T2D-alcsoportjában rövid élettartamra hajlamosító genetikai rizikóscore-t is számítottak, amelynél a magas genetikai kockázatú csoportban mérsékelten emelkedett (HR 1,06) teljes halálozás volt megfigyelhető. Ugyanakkor mind az alacsony, mind a magas genetikai kockázatú csoportban a rizikófaktor-kontroll javulása szorosan összefüggött az életkilátások javulásával, és nem igazolódott érdemi interakció a genetikai hajlam és a kockázatkontroll között. A legfeljebb egy, célértéken kívüli kockázati tényezővel rendelkező betegek 5,6–6,6 évvel éltek tovább, mint a ≥5 rizikófaktort kontrollálatlanul hagyó társaik, függetlenül a genetikai kockázattól.​

Klinikai és népegészségügyi implikációk

A három kohorsz konzisztens eredményei azt jelzik, hogy a 2-es típusú diabéteszhez kapcsolódó életév-veszteség jó része elméletileg megelőzhető lenne, ha a betegek legalább öt kockázati tényezőt a célértéken belül tartanának. A populációs szintű, elméleti megelőzhetőségre számított, all-cause mortalitásra vonatkozó attribuálható hányad 50–60% közé esett, ami a rizikófaktorkontroll kiemelt népegészségügyi jelentőségét támasztja alá. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi ellátási gyakorlatban világszerte alacsony az irányelvek szerinti célértékek elérésének aránya, különösen alacsony szocioökonómiai státuszú csoportokban.​

Következtetések

A három országos kohorsz adatai alapján a 2-es típusú diabéteszhez köthető életév-veszteség jelentősen csökkenthető a több, irányelvben rögzített kockázati tényező együttes, átfogó kontrolljával. Azok a betegek, akiknél a legtöbb klinikai és életmódbeli rizikófaktor a célértéken belül volt, a diabétesz nélküli populációhoz hasonló várható élettartammal rendelkeztek; különösen nagy szerepe volt a dohányzás kerülésének, a fizikai aktivitásnak, az étrendnek és a HbA1c kontrolljának. A szerzők szerint a további életév-nyereség eléréséhez a gyógyszeres kezelés optimalizálása mellett a strukturált életmódintervenciók és az egyénre szabott, szocioökonómiai és genetikai tényezőket is figyelembe vevő gondozási stratégiák erősítése szükséges.​

Qiu Z, Qian F, Zhang Y et al. Risk factor control in relation to mortality and life expectancy among people with type 2 diabetes: results from 3 nationwide cohort studies. Mil Med Res 2025;12:89. doi:10.1186/s40779-025-00674-4. (Szószám: 812)​

Bizonyítékokon alapuló életmód-intervenciók az egészséges öregedésért - szisztematikus áttekintés és metaanalízis

A Investigación y Educación en Enfermería folyóiratban megjelent legfrissebb szisztematikus áttekintés és meta-analízis 35 randomizált kontrollált vizsgálat (RCT) eredményeit...