Kutatók paradigmaváltást sürgetnek a 2-es típusú diabétesz kezelésében

Egy új klinikai vizsgálat eredményei viszont azt támasztják alá, hogy a betegség kimenetele olyan gyógyszerek segítségével javítható, amelyek a vércukorszintet is csökkentik és a kardiovaszkuláris kockázatot is mérséklik.

„Az elmúlt 1,5-2 évben közzétett vizsgálatok eredményei meggyőzően bizonyították, hogy a modern hatóanyagok között vannak olyanok, amelyek a vércukorszint kontrollálása mellett a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát is csökkentik” – mondta a clevelandi Case Western Reserve University endokrinológus professzora.

„Ezeknek az eredményeknek az alapján a kutatócsoportunk azt javasolja, hogy a korábbi egyoldalú nézőpont helyett, amely a vércukorszint egyensúlyban tartására és a hemoglobin A1c-re koncentrált, kezdjünk el alkalmazni egy olyan megközelítést, ami a fentiek mellett a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójára és az azokból eredő halálozás csökkentésére is hangsúlyt helyez.”

A vizsgálatok, amelyekre a kutatók hivatkoznak, és amelyeknek lefolytatásában részt vettek, vércukorszintet csökkentő hatóanyagokat – pioglitazont, empagliflozint, liraglutidot és szemaglutidot – értékeltek, de a vizsgálatokba szívbetegségben vagy stroke-ban szenvedő betegeket vontak be. A kutatások célja annak megállapítása volt, hogy biztonságosak-e ezek a gyógyszerek, de a kutatók meglepetésére minden vizsgálat azt támasztotta alá, hogy a 2-es típusú diabéteszben szenvedő vizsgálati alanyoknál javult a kardiovaszkuláris állapot is.

„Ez az első eset, hogy vércukorszint csökkentő szereknél a kardiovaszkuláris kimenetel javulását tapasztaltuk” – mondta a kutatás vezetője. „Nagyon valószínű, hogy ennek a gyógyszercsoportnak az újabb tagjai önmagukban vagy kombinációban alkalmazva hatékonyabbak lesznek majd a 2-es típusú diabétesz kezelésében és a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésében, még a betegség korai fázisában is.”

A korábbi vizsgálatok a vércukorszint szoros ellenőrzésére fókuszáltak, de nem találtak javulást a betegek kardiovaszkuláris státuszában. „A szigorú vércukorszint szabályozás nagyon kicsi, szinte elhanyagolható mértékű pozitív hatással volt a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójára” – tette hozzá Dr. Beigi. „Valójában egy nagy klinikai vizsgálat nem is tudta igazolni, hogy a szoros vércukorszint ellenőrzés bármilyen pozitív hatást gyakorolt volna a kardiovaszkuláris kimenetelre vagy mortalitásra.”

Az új vizsgálati eredmények segítséget nyújthatnak a klinikusoknak a szívbetegségek kezelésében és a mortalitás csökkentésében, egy időben ezzel pedig megoldást nyújtva a vércukorszint szabályozására a diabéteszes betegeknél.